8. rész

Hello!

Ahogy látjátok, hoztam is a 8. részt, ami egy kicsit rövidebb lett, de remélem ez nem olyan nagy baj!

Olvassátok szeretettel és szívesen fogadom a visszajelzéseket is!

Boldog Mosolynapot!! :)

Puszi: Orsi

 Álmomba egyedül voltam. Teljesen egyedül. Nem láttam senkit. Ültem egy padon, felhúzott térdekkel és sírtam. Nem tudom miért, de megállás nélkül zokogtam. Úgy éreztem magam, mint egy utolsó senki. A szívem összeszorult, a végtagjaim remegtek. "Hazug", " áruló", "bűnös", "senki" és ehhez hasonló szavak hangzottak a fejembe újra és újra.
- ELÉG! - kiabáltam, már ébren az ágyamba ülve. Lihegtem, mint aki most futotta le a maratont. Nem tudom, hogy miért álmodok ilyet, de valakit biztos nagyon megbánthattam. Éreztem ahogy az izzadság cseppek végigfolytak arcomon, le az államig és tovább a nyakamon. "Kimegyek a fürdőbe rendbe szedni magam!" gondoltam és már ki is takartam a lábam, amikor olyan hideget éreztem, mintha tél közepén próbálnék pizsamába menni a havas utcán. Nem törődtem a hideggel célirányosan indultam el a fürdőbe. Nem mertem belenézni a tükörbe, ezért inkább, lehajtottam fejem és megmostam az arcom.
 Nem tudtam és nem is akartam vissza aludni, ezért inkább bekapcsoltam a TV-t annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi az idő és mi megy benne. Mivel semmi érdekeset nem találtam, visszamentem a szobámba ahol, gyorsan felkaptam magamra valami ruhát és még a telefonomon kijelzőjére is rápillantottam, ami 1:28-at mutatott. Csodás! És már vissza se tudok aludni.
 Valakinek el kell mondanom, hogy mi történt velem. Anyut megijeszteném, Tici biztos, hogy alszik, vagyis egy személy marad akibe teljesen megbízok. Maykee. Azt mondta, hogy számíthatok rá, bár nem hinném, hogy hajnali fél 2-re gondolt. Úgy döntöttem felhívom.
- Hallo. - hallottam meg álmos hangját.
- Szia! Nagyon sajnálom, hogy felkeltettelek.
- Dia! Semmi baj. Mi történt? - éreztem egy kis aggodalmat a hangjába.
- Nem lehetne inkább személyesen?
- Persze! De mikor?
- Most? - kérdeztem, de kicsit tartottam a válaszától.
- Oké! Te jössz vagy én menjek?
- Inkább én, mert te csak most keltél fel. Miattam.. - az utolsó szót elég halkan mondtam.
- Rendben várlak. És nem baj, hogy felébresztettél, már úgy se voltam álmos. - viccelődött.
- Szóval felkeltél volna magadtól is? Érdekes! Na mindegy akkor negyedóra múlva ott leszek!
- Várlak! Szia!
- Szia! - és bontottam a vonalat.
 Gyorsan magamra húztam a cipőm és indultam a kocsihoz. Beindítottam a motort és már mentem is. Elég csendes ilyenkor a város. Mondjuk ezen nem csodálkozok, mert körübelül 2 óra lehet. Egy kis kocsikázás után leparkoltam Miki lakása előtt és már mentem is fel a harmadikra. Csöngetnem se kellett amikor odaértem, hisz Maykee már ott állt az ajtóba egy kicsit álmos fejjel. Amikor észrevett, felcsillant a szeme és elkezdett közeledni felém. Úgy szorítottam, mintha bármelyik pillanatba elveszíthetném.
- Mi történt? - kérdezte már a lakásba, a kanapén ülve.
- Most lehet, hogy gyerekesnek fogsz nézni, de rosszat álmodtam. - hajtottam le a fejem.
- Dehogy nézlek annak! Én is szoktam, de inkább meséld el.
- Oké... Úgy kezdődött, hogy egyedül voltam és nagyon nagy csend volt körülöttem. Térdemet átkarolva sírtam, majd hangokat hallottam a fejembe, amik azt kiabálták, hogy hazug, áruló meg ilyenek. Egyre hangosabb és hangosabb lett a zaj és csak úgy tudtam véget vetni neki, ha felébredek. Utána arra lettem figyelmes, hogy az ágyamba ülök, és azt ordítom, hogy ELÉG. Izzadság cseppek voltak a fejemen, de amikor ki akartam takarni a lábam, kirázott a hideg és azt hittem, hogy megfagyok. Nagyjából ennyi lenne...
- Szegénykém! - ölelt magához barátom. - De ugye most már jobban vagy!
- Nem tudom. Nagyon féltem. Olyan érzés mintha valakit megbántottam volna és ezzel állna bosszút.
- Figyelj! - fogta kezei közé arcom. - Én bármibe segítek csak szólj. Mindig melletted állok!
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit arcára.
- Igazán nincs mit. Viszont mostmár nyugodj meg. Nincs semmi baj. Vigyázok rád! - erre nem tudtam mit mondani, ezért inkább csak jó erősen hozzábújtam és beszívtam magamba az illatát.
- Nem szeretnél itt aludni? Nem szívesen engednélek haza.
- Ha nem zavarok, akkor szívesen maradok.
- Szuper! Akkor gyere! Megmutatom a szobám! - felálltunk a kanapéról és követtem, egy másik helységbe.
- Itt fogsz aludni! - mutatta meg az ágyát. - Remélem elég kényelmes lesz.
- Köszönöm. Biztos vagyok benne. - mosolyogtam rá. - És te hol alszol?
- A kanapén.
- Ne! - szaladt ki a számon.
- Tessék?
- Ne aludj ott!
- Akkor meg hol?
- Itt! Velem. - húztam magamhoz.
- Biztos ezt szeretnéd? - vette elő csábító nézését.
- Ühüm. - bólogattam.
 Kaptam egy pizsamát (vagyis egy pólót, meg egy rövidnadrágot) és bementem a fürdőbe, hogy átvegyem. Amikor visszatértem, Miki már úgy tűnt, hogy elaludt, ezért nem szerettem volna felébreszteni. Halkan bebújtam mellé az ágyba és elfordultam úgy, hogy fejem a mellkasán pihent, a kezem mellett. Amikor elhelyezkedtem, mocorgást éreztem és arcomat felé fordítottam. Két elbűvölő szempárral találtam szembe magam.
- Kényelmesen fekszel?
- A legkényelmesebben! - fúrtam fejem a mellkasába.
- Örülök neki! Jó éjt Dia! - adott puszit homlokomra.
- Jó éjt Miki! - helyezkedtem még közelebb hozzá, ő átölelt és már el is aludtam.