12. rész

Hello!

Tudom, hogy nagyon sokat kellett várni és nagyon sajnálom!

Most itt van a 12. rész és mostanol minden kedden és szerdán jönnek a részek, mert ekkor vannak a legkevesebb óráim!

Remélem még érdekel titeket a történet!

Jó olvasást és légyszi hagyjatok magatok után nyomot!

Puszi: Orsi

 Nagyon jó álmom volt. Egy kis szobába voltam Ticivel és még pár emberrel, akik a ruhámat igazgatták és olyanokat kérdeztek tölem, hogy "Kényelmes a ruha Kisasszony?", meg "Nem szük derékbe?" és egyéb ilyennel kapcsolatos kérdésekkel bombáztak, a körülöttem lévök.
- Annyira örülök nektek! - ölelgetett legjobb barátnöm.
- Mi történt? - zavarodtam össze.

- Ma van az esküvöd napja! Maykee fél éve kérte meg a kezed!

- Milyen évet írunk?

- 2020-at. Miért? Dia mi történt veled? Hogy-hogy nem tudod? - rémült meg ö is.

- Nem emlékszem semmire!

- Jajj ne hülyéskedj! Gyere kezdödik! - fogta meg csuklóm és maga után húzott.

 A következö pillanatban már anyukám kísért Maykee felé, majd átadott neki. Megszorította kezem és figyelmesen hallgattuk a házasságkötöt. A lényegnél rápillantottam Mikire.

- Bátori Miklós. Elfogadja hites feleségének Horváth Diánát?

- Igen.

- Horváth Diána. Elfogadja hites férjének Bátori Miklóst?

- I-igen. - dadotam egy kis idö gondolkozás után, mert még mindig nem értettem, hogy mi folyik itt.

- Ezennel kijelentem, hogy Horváth Diána és Bátori Miklós mától férj és feleség. Megcsókolhatja a mennyasszonyt. - és már is lecsapott az ajkaimra az újdonsült férjem.

 A következö emlékem már az, hogy táncolok Mikivel a parketten, a lagzinkban.

- Dia! - hallottam meg a nevem a hátam mögül.

Persze megfordultam és egy vaku vakította ki a szemem.
 

- Ez fájt! - jajjogtam.

- Bocsi nem akartam. - jött közelebb.

- Dani! - öleltem meg barátomat.

- Nagyon sajnálom.

- Semmi baj!

 Jött egy újabb idö átugrás. Egy harmadik személyként láttam az életem a jövöbe. Egy kisfiú kezét fogtam és mentünk haza és a ház ajtajába Mikivel találkoztam, aki megcsókolt, adott két puszit a fiunknak, majd bezárta a bejáratot.

 Felébredtem. Oldalra néztem és Maykee ott aludt békésen mellettem. Hatalmas mosoly ült ki az arcomra, arra gondolva, hogy az álmomba, ö volt a férjem. Nem ismerem évek óta, de máris ezt álmodom. Hihetetlen.

- Szia kicsim! - találtam magam szembe Maykee csábító szemeivel.

- Jó reggelt! Honnan jött ez a becenév? - húztam oldalra szám.

- Alacsonyabb vagy nálam és olyan kis törékeny vagy.

- Aha! Szóval szerinted pici vagyok? - mosolyodtam el rajta.

- Nem ezt mondtam. Miért amúgy nem tetszik?

- Dehogyisnem! Nagyon aranyos vagy. - nyomtam puszit szájára. - Akkor te legyél a drágám! Azért, mert olyan drága vagy.

- Köszönöm. - és most ö jutalmazott meg egy szájrapuszit.

- Amúgy mit álmodtál, mert elkezdtél vigyorogni.

- Semmi érdekeset. Honnan tudod, hogy mosolyogtam? - nem szerettem volna elmondani az álmomat neki, mert általában az én látomásaimnak jelentése van és elöbb én szeretnék rájönni.

- Már egy ideje ébren vagyok és néztem, hogy milyen cukin alszol.

- Jajj nemár! - löktem kicsit oldalba.

- Akkor ma megnézzük a lakásokat? - tereltem el a témát.

- Aha! Öltözzünk fel és indulhatunk is.

- Oké. - adtam egyszerü választ, majd gyors puszit nyomtam szájára.

 Elkészültünk és már indultunk is az elsö jelölt, lakás felé. Elég messze mentünk és nekem ez nem nagyon tetszett, mert minden perccel, távolabb kerültünk Mikihez, pedig direkt próbáltam tegnap olyanokra mutatni, ami egész közel van.

- Itt is vagyunk! - zökkentett ki Maykee a gondoltam menetemböl.

 Ujjainkat összekulcsoltuk, majd az ajtóhoz érve kopogtunk. Egyre jobban tetszik nekem ez a kéz a kézbe dolog. Jó érzés, hogy figyel rám valaki és ennyire törödik velem.

 Az ingatlan közvetítös minden porszemet megmutatott és így teljesen tisztába lettünk, a lakás minden porcikájával. Megköszöntük a segítséget, majd távozott a kedves úr. Visszaszálltunk a kocsiba, és megbeszéltük a dolgokat.

- Hogy tetszett? - rakta kezét a combomra.

- Nem is tudom.. szerintem kicsi, nagyon drága, meg nagyon fehérek a falak, a konyhabútor meg KÉK!!! - panaszkodtam. Mondjuk nem volt ennyi problémám, de mindenképp ki akartam löni a lehetöségek közül.

- Nekem se nagyon jött be. - húztam el a szám.

- Akkor menjük a következöhöz.

- Oké! - nézett rám és éreztem ahogy olvadok az ülésbe.

 

 *~*

 

 Végigjártuk a lehetséges lakásokat, amiböl nekem egy kedvencem volt, de még egyetlen egy maradt hátra. Amikor odaértünk már délután volt, nagyon fáradtak lettünk, az egész napos lakás nézegetés miatt. Én teljesen el voltam ájulva, az utolsó jelölttöl, mert kiderült, hogy a Maykee a szomszédos épületbe lakik. Úgy voltam vele, hogy bármilyen lesz ezt választom, de szerencsére nem csalódtam, mert gyönyörüen nézett ki a lakás. Tágas, jól berendezett és nem legutolsó sorba csajos. Eldöntöttem, hogy ezt szeretném és szerencsére nem is volt megfizethetetlen, ezért meg is beszéltük a dolgokat, hogy nemsokára aláírhatjuk a papírokat, majd költözhetek is.

- Csodaszép ez a lakás! - áradoztam a kocsiba.

- Örülök, hogy tetszik! És szerencsére nincs is messze tölem. - siított végig arcomon.

- Elmegyünk ebédelni? - hallottam meg a korgó hasam hangját.

- Persze! Tudok is egy jó helyet. - kacsintott rám, bal kezét a kormányra helyezte, a jobbat pedig combomra helyezte, én meg ujjaimmal simogatni kezdtem.

Figyelem!! II.

 Hello drága blogolvasók! Két dolgot szeretnék mondani!

1.
Van egy nagyon fontos hírem. Mivel elkezdődött a suli, ezért kevesebb időm lesz részeket írni és hozni. Talán lehet, hogy sokkal, sokkal ritkábban. Arra gondoltam, hogy hetente egy vagy kéthetente egy rész lesz.

2.
 Mostanában azért nem hoztam az ígért részt, mert nagyon beteg lettem. Vírusos bél és gyomor fertőzésem van/volt, ami azt jelenti, hogy nem volt annyi energiám se, hogy felemeljem a kezem, nemhogy gépeljek. Nem tudtam felkelni az ágyamból, még a mosdóba is úgy segítettek ki, a fürdésről nem is beszélve. Röviden nagyon rosszul voltam. Már egy kicsit jobban érzem magam, de sajnos a résszel még várnotok kell, amit teljes szívemből sajnálok.

Ennyi lenne. A blog nem fog szünetelni, csak ritkábban jönnek a részek. Remélem azért még vagytok egy páran, akiket érdekel a történet. Megjegyzésbe várom, hogy folytassam, vagy ne.

Puszi: Orsi

11. rész

 *Maykee szemszöge*

  A vidámparkba nagyon jól szórakoztunk Diával, de sajnos a Twisteren rosszul lett ezért arra nem ültünk fel többször, viszont minden más játékot kipróbáltunk. Nap végén kézenfogva sétáltunk vissza a kocsihoz, majd elmentünk hozzájuk, hogy összeszedjen ruhákat és egyéb dolgokat, addig én az anyukájával beszélgettem.
- Hogy tetszik lenni? - kérdeztem illedelmesen.
- Nyugodtan tegezz és köszönöm nagyon jól vagyok, főleg azért mert a lányom, ilyen jó barátot talált, mint te!
- Nagyon köszönöm! - mosolyogtam rá. - Viszont arról tudnod kell, hogy én nagyon szeretem Diát és mindent megtennék érte!
- Örülök, hogy ilyen kedves és figyelmes vagy vele. Ő is szeret téged és neki is nagyon fontos a barátságotok.
- Kész vagyok, mehetünk! - hallottuk meg barátnőm csilingelő hangját a lépcső tetejéről.
Elvettem tőle a táskáját, hogy azért ne ő cipelje, bár ránézésre nem tűnt ilyen nehéznek. Beraktam a kocsiba, elköszöntünk Annától és már indultunk is hozzám. Szóba esett, hogy Dia el szeretne majd költözni, csak még nem tudja hova. Próbálok én is neki segíteni, hogy megtalálja a legjobbat és azért azt se szeretném, hogy messze lakjon tőlem.
 Otthon megbeszéltük, hogy az anyukájának szimpatikus vagyok, majd elment fürdeni és amikor végzett én következtem. Az ágyba megköszönte a mai napot és hirtelen elkezdett közeledni felém, majd magához húzott és megcsókolt. Pár percig tarthatott csókcsatánk, majd Dia megszakította, amikor már kezdtem hozzá közeledni és megbeszéltük, hogy inkább most aludjunk. Pár perc múlva álomba szenderültem.
 Másnap reggel, csodás napsütésre ébredtem, egy olyan lány mellett, akiért bármit megtennék. Hihetetlen, hogy nem ismerem régóta, mégis, mennyire megszerettem.
- Jó reggelt! - nézett rám sötétbarna szemeivel.
- Neked is! - nyomtam puszit arcára.
- Ennyi? - nyitotta nagyra bociszemeit.
- Miért mit szeretnél? - kérdeztem, de közbe tisztába voltam válaszával.
- Ezt! - és abban a pillanatban megéreztem, puha ajkait az enyémhez tapasztva.
- Mennem kell. - szakítottam, félbe.
- Mégis hova?
- Próbám lesz.
- Neee!! Nem szeretném ha elmennél. - ölelt magához, mintha most közöltem volna vele, hogy egy másik kontinensre költözök.
- Muszáj. Meg már úgy is rég voltam. Viszont jöhetnél velem! Botival még úgyse találkoztál.
- Lehet? - nézett fel rám.
- Persze! Viszont akkor gyorsan szedjük össze magunkat, mert el fogunk késni.
- Oké gyors leszek.
 Ez a sietés fél órának tudható be, ami lássuk be nem túl gyors, de tekintettel Dia hosszú hajára, több idő kellett neki, mint nekem. Mondjuk az én frizurám, se ilyen amikor felkelek.
 Miután mindketten elkészültünk, beszálltunk a kocsiba és mivel, még volt tíz percünk próbáig, elmentünk a járgányomért, mert időközbe hívtak a szervízből, hogy kész van. Elmentünk Diáékhoz, ö lerakta a Smartjukat, majd az én autómmal, folytattuk az utat.
 Leparkoltam, kiszálltunk és már szedtük is a lépcsőfokokat, a másodikig. Az ajtót kinyitottam, majd beléptünk, egy szépen berendezett, szobába, ahol már a két bandatársam beszélgetett.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Diával.
- Hello!
- Hali! - hangzottam a köszöntések, majd lepacsiztam velük, barátnőmet, pedig két-két puszival üdvözölték.

*Dia szemszöge*

- Hát te? - lepődött meg Dani látványomon.
- Én is örülök, hogy látlak. Egyébként, elkísértem Mikit.
- Már értem. - adott egyszerű választ, majd egy mosoly után a gitárjához indult.
- Örülök, hogy találkoztunk! - jött oda hozzám Boti.
- Én is. - kerekítettem egy vigyort arcomra.
- Akkor kezdjük? - kiáltott fel Maykee.
- Aha! - hangoztak a válaszok a srácok szájából.
- Dia! Ott le tudsz ülni. - mutatott egy fotel felé.
-Köszi! - válaszoltam és már helyet is foglaltam.
 Sok dalt végigpróbáltak, aminek én nagyon örültem, mert egyszerűen imádom a zenéjüket. Mutattak új dalokat is, meg feldolgozásokat is, de amikor bejelentették, hogy most jön a Vastag Csaba - Szerelem Vándora. Én teljesen ki voltam, mert a kedvenc magyar előadom Csabi. Persze csak az MDC után. Rögtön elővettem a telefonom, hogy fel tudjam venni. Így sikerült! Rögtön be is állítottam csengőhangnak. Visszaültem a helyemre és hallgattam őket tovább. Éppen a Szabadulj el c. dalukat játszották. Amikor a refrén következett, kitört belőlem amit eddig rejtegettem.
- Keresd az újat, felejtsd a múltat!... - a szöveg végén kinyitottam a szemem, amit a dal átélése miatt bezártam.
- Istenem! - hallottam meg ezt a szót és társait a fiúk szájából.
- Ennyire rossz? - hajtottam le a fejem.
- Rossz? Hát gyönyörű hangod van!
- Nagyon köszönöm.
 Még beszélgettünk, egy kicsit arról, hogy a srácok szerint ének tanárhoz kéne járnom, meg képezzem a hangom. Nagyon örültem annak, hogy ilyen kedvesek. A próba végén, elindultunk a lépcsősoron, most az ellenkező irányba, mint amikor jöttünk. Lent a kocsiba beültünk és az utunk Maykeehoz vezetett. Mivel nem volt kedvem hazamenni, Mikivel azt beszéltük, hogy még itt maradok nála.
 Mindenki elvégezte esti dolgait, beleértve a fürdéstől a fogmosásig, befeküdtünk az ágyba és kiadó lakásokat nézegettünk. Kettőt is találtunk, ami nagyon megtetszett, úgyhogy, mivel egyikünknek sincs holnapra programja, meg is nézzük őket. Nemsokára Maykee kikapcsolta laptopját, hozzábújtam és nemsokára elnyomott az álom.

10. rész

9. rész

Sziasztok!

Nagyon szeretném megköszönni a sok visszajelzést és a több mint 2.200(!!) oldalmegjelenítést!

Most is várom a komikat és jó olvasást az új részhez!

Puszi: Orsi

 *Maykee szemszöge*

Tegnap hajnalban kaptam egy hívást Diától. Személyesen szerette volna elmondani így átjött hozzám. Elmesélte az álmát, amitől ilyen zaklatott lett. Mondtam neki, hogy ilyenkor nem menjen haza, aludjon itt nálam. Elfogadta az ajánlatom, majd amikor indultam volna a kanapéhoz megkért, hogy aludjak vele. Nagyon aranyos volt és amúgy se tudnék neki nemet mondani. Így hát adtam neki pizsamát és elment a fürdőbe átöltözni. Gondoltam, hogy mire visszaér alvást tettettek. Halkan bebújt mellém, hogy nehogy "felébresszen" és fejét mellkasomra hajtotta. Kinyitottam a szemem hátha nem veszi észre, de tévedtem, mert abba a pillanatba felnézett rám. Jó éjt kívántunk egymásnak, átöleltem és már hallottam is ahogy alszik. Annyira aranyos egy teremtés, hogy rögtön levett a lábamról. Nagyon jól esett, hogy bízik bennem. Nemsokára nekem is becsukódott a szemem és a karomba tartott szépséggel aludtam el.

Reggel kinyitottam fáradt íriszeim és rápillantottam a mellettem szunyókáló lányra.

- Miért nézel? - kérdezte öt perccel később.

- A szív infarktust hozod rám! - kaptam a szívemhez az ijedtségtől.

- Hihi.

- Ez nem vicces!

- Azért kaptad, mert néztél.

- Azért néztelek, mert édesen alszol.

- Jaj menj már! - lökött oldalba, amire válaszul egy puszit adtam.

- Kérdezhetek valamit? - váltottam komolyra.

- Persze! Mondd csak. - könyökölt fel az ágyon.

- Te mit érzel irántam?

- Nem tudom. Abba viszont biztos vagyok, hogy nagyon szeretlek és nem akarlak elveszíteni! És te?

- Nagyon fontos vagy nekem! Talán még senkit se szerettem úgy, mint téged. Azok a csókok felejthetetlenek és eszembe sincs kitörölni őket a fejemből! - mosolyogtam rá.

- Maykee! Az a csók nekem is csodálatos volt, de... Nektek nagyon sok rajongótok van és nem tudom mit szólnának ahhoz ha lenne egy kapcsolatod!

- Ebbe őket ne keverjük bele! Ők egy okból fontosak nekem és nagyon szeretem őket, de te teljesen más vagy! Biztos megértenének és szeretnének téged, mert ők akkor örülnek ha én boldog vagyok és nekem te vagy a boldogság!

- Ne mondj ilyeneket, mert mindjárt sírok!

- Dia én szeretlek és ezen semmi se változtathat! - mondatom végén közel hajoltam hozzá és megcsókoltam. Muszáj voltam megmutatni mennyire szeretem és ez tűnt a legjobb megoldásnak.

 

*Dia szemszöge*
Amikor Maykee megcsókolt teljesen mást éreztem, mint eddig. Minden érzelmét belerakta és nekem ez átjött. Mikor távolodni kezdett köztünk a távolság mindketten elmosolyodtunk.
- Kérsz reggelit? - váltott témát Maykee.
- Farkas éhes vagyok!
- Gyere! Csináljunk kaját!
A konyhában megmutatta, mi merre van, így már én is el tudtam igazodni benne. Mivel elég fáradtak voltunk, müzlit ettünk és miután elpakoltunk, kakaót társítottunk hozzá, mert egyikünk se kávézik csak én ritkán iszok egy kis tejeskávét.
- Mit fogunk csinálni ma? - kérdeztem miután mindent befejeztünk.
- Mit szólnál hozzá, ha elmennénk a vidámparkba?
- Nem is tudom! - vakargattam tarkóm.
- Jó móka lesz!
- Na jó nem bánom! - adtam be a derekam.
- Akkor nemsokára indulunk!
- Sietek! - majd bementem a fürdőbe, ahol felvettem azt a ruhát amibe jöttem, elvégre is csak pár órát volt rajtam és biztos, hogy nem izzadtam bele.
- Kész vagyok! - jelentettem ki miután kifésültem a hajam.
- Oké! Én is mindjárt! - és bement a fürdőbe, hogy ő is összeszedje magát. 5 perc múlva már az előszobába hoztuk magunkra a cipőnket és indultunk el a kocsimhoz, mivel a Mikié szervizbe van.
 Már ültem volna be a sofőr helyére, amikor egy kéz megfogta a vállam.
- Ne vezessek én? - villantotta elő tökéletes fogsorát.
- Ha szeretnél! - próbáltam válaszolni, de az összes végtagom beleremegett, az előző mozdulatába.
- Üljön be, hölgyem! - nyitotta ki nekem az ajtót.
- Köszönöm, uram! - és már helyet is foglaltam az anyósülésen.

8. rész

Hello!

Ahogy látjátok, hoztam is a 8. részt, ami egy kicsit rövidebb lett, de remélem ez nem olyan nagy baj!

Olvassátok szeretettel és szívesen fogadom a visszajelzéseket is!

Boldog Mosolynapot!! :)

Puszi: Orsi

 Álmomba egyedül voltam. Teljesen egyedül. Nem láttam senkit. Ültem egy padon, felhúzott térdekkel és sírtam. Nem tudom miért, de megállás nélkül zokogtam. Úgy éreztem magam, mint egy utolsó senki. A szívem összeszorult, a végtagjaim remegtek. "Hazug", " áruló", "bűnös", "senki" és ehhez hasonló szavak hangzottak a fejembe újra és újra.
- ELÉG! - kiabáltam, már ébren az ágyamba ülve. Lihegtem, mint aki most futotta le a maratont. Nem tudom, hogy miért álmodok ilyet, de valakit biztos nagyon megbánthattam. Éreztem ahogy az izzadság cseppek végigfolytak arcomon, le az államig és tovább a nyakamon. "Kimegyek a fürdőbe rendbe szedni magam!" gondoltam és már ki is takartam a lábam, amikor olyan hideget éreztem, mintha tél közepén próbálnék pizsamába menni a havas utcán. Nem törődtem a hideggel célirányosan indultam el a fürdőbe. Nem mertem belenézni a tükörbe, ezért inkább, lehajtottam fejem és megmostam az arcom.
 Nem tudtam és nem is akartam vissza aludni, ezért inkább bekapcsoltam a TV-t annak ellenére, hogy fogalmam sincs, hogy mennyi az idő és mi megy benne. Mivel semmi érdekeset nem találtam, visszamentem a szobámba ahol, gyorsan felkaptam magamra valami ruhát és még a telefonomon kijelzőjére is rápillantottam, ami 1:28-at mutatott. Csodás! És már vissza se tudok aludni.
 Valakinek el kell mondanom, hogy mi történt velem. Anyut megijeszteném, Tici biztos, hogy alszik, vagyis egy személy marad akibe teljesen megbízok. Maykee. Azt mondta, hogy számíthatok rá, bár nem hinném, hogy hajnali fél 2-re gondolt. Úgy döntöttem felhívom.
- Hallo. - hallottam meg álmos hangját.
- Szia! Nagyon sajnálom, hogy felkeltettelek.
- Dia! Semmi baj. Mi történt? - éreztem egy kis aggodalmat a hangjába.
- Nem lehetne inkább személyesen?
- Persze! De mikor?
- Most? - kérdeztem, de kicsit tartottam a válaszától.
- Oké! Te jössz vagy én menjek?
- Inkább én, mert te csak most keltél fel. Miattam.. - az utolsó szót elég halkan mondtam.
- Rendben várlak. És nem baj, hogy felébresztettél, már úgy se voltam álmos. - viccelődött.
- Szóval felkeltél volna magadtól is? Érdekes! Na mindegy akkor negyedóra múlva ott leszek!
- Várlak! Szia!
- Szia! - és bontottam a vonalat.
 Gyorsan magamra húztam a cipőm és indultam a kocsihoz. Beindítottam a motort és már mentem is. Elég csendes ilyenkor a város. Mondjuk ezen nem csodálkozok, mert körübelül 2 óra lehet. Egy kis kocsikázás után leparkoltam Miki lakása előtt és már mentem is fel a harmadikra. Csöngetnem se kellett amikor odaértem, hisz Maykee már ott állt az ajtóba egy kicsit álmos fejjel. Amikor észrevett, felcsillant a szeme és elkezdett közeledni felém. Úgy szorítottam, mintha bármelyik pillanatba elveszíthetném.
- Mi történt? - kérdezte már a lakásba, a kanapén ülve.
- Most lehet, hogy gyerekesnek fogsz nézni, de rosszat álmodtam. - hajtottam le a fejem.
- Dehogy nézlek annak! Én is szoktam, de inkább meséld el.
- Oké... Úgy kezdődött, hogy egyedül voltam és nagyon nagy csend volt körülöttem. Térdemet átkarolva sírtam, majd hangokat hallottam a fejembe, amik azt kiabálták, hogy hazug, áruló meg ilyenek. Egyre hangosabb és hangosabb lett a zaj és csak úgy tudtam véget vetni neki, ha felébredek. Utána arra lettem figyelmes, hogy az ágyamba ülök, és azt ordítom, hogy ELÉG. Izzadság cseppek voltak a fejemen, de amikor ki akartam takarni a lábam, kirázott a hideg és azt hittem, hogy megfagyok. Nagyjából ennyi lenne...
- Szegénykém! - ölelt magához barátom. - De ugye most már jobban vagy!
- Nem tudom. Nagyon féltem. Olyan érzés mintha valakit megbántottam volna és ezzel állna bosszút.
- Figyelj! - fogta kezei közé arcom. - Én bármibe segítek csak szólj. Mindig melletted állok!
- Köszönöm. - nyomtam egy puszit arcára.
- Igazán nincs mit. Viszont mostmár nyugodj meg. Nincs semmi baj. Vigyázok rád! - erre nem tudtam mit mondani, ezért inkább csak jó erősen hozzábújtam és beszívtam magamba az illatát.
- Nem szeretnél itt aludni? Nem szívesen engednélek haza.
- Ha nem zavarok, akkor szívesen maradok.
- Szuper! Akkor gyere! Megmutatom a szobám! - felálltunk a kanapéról és követtem, egy másik helységbe.
- Itt fogsz aludni! - mutatta meg az ágyát. - Remélem elég kényelmes lesz.
- Köszönöm. Biztos vagyok benne. - mosolyogtam rá. - És te hol alszol?
- A kanapén.
- Ne! - szaladt ki a számon.
- Tessék?
- Ne aludj ott!
- Akkor meg hol?
- Itt! Velem. - húztam magamhoz.
- Biztos ezt szeretnéd? - vette elő csábító nézését.
- Ühüm. - bólogattam.
 Kaptam egy pizsamát (vagyis egy pólót, meg egy rövidnadrágot) és bementem a fürdőbe, hogy átvegyem. Amikor visszatértem, Miki már úgy tűnt, hogy elaludt, ezért nem szerettem volna felébreszteni. Halkan bebújtam mellé az ágyba és elfordultam úgy, hogy fejem a mellkasán pihent, a kezem mellett. Amikor elhelyezkedtem, mocorgást éreztem és arcomat felé fordítottam. Két elbűvölő szempárral találtam szembe magam.
- Kényelmesen fekszel?
- A legkényelmesebben! - fúrtam fejem a mellkasába.
- Örülök neki! Jó éjt Dia! - adott puszit homlokomra.
- Jó éjt Miki! - helyezkedtem még közelebb hozzá, ő átölelt és már el is aludtam.

7. rész

 Hali!

Meghoztam a 7. részt!

Nagyon örülök a sok kedves visszajelzésnek és köszönöm, hogy megosztjátok velem a gondolataitokat!

Maradjon ez továbbra is így!

Ehhez a részhez is várom a megjegyzéseket!

Jó olvasást!

Puszi: Orsi

 Felértem a szobámba és lepakoltam a kezemből, hogy nehogy elessek megint a sok ágyneművel a kezembe. Tici még aludt, de muszáj voltam felkölteni, mert valakinek el kell mesélnem, hogy mi történt tegnap. Még mindig alig hiszem el, hogy Maykee megcsókolt. Olyan lágyan és érzékien, hogy ha rágondolok, most is olvadozok. Ujjaimat ajkamra helyezem és eszembe jut minden. Visszatérek tervemhez és elindulok az ágyam felé.
- Jó reggelt álomszuszék! Ki az ágyból lustaság!
- Neked is! Szívem megmondanád mi a francnak keltettél fel hajnalba? - kérdezte barátnőm két ásítás között.
- Sajnálom, de valamit el kell mesélnem! Nem fogod elhinni mi történt tegnap.
- Ha már felébresztettél biztos fontos. - forgatta szemeit Tici.
- Maykee megcsókolt!! Utána meg együtt aludtunk!! - ujjongtam, de megpróbáltam egész halkan.
- Ez komoly? - ordított barátnőm.
- Igen, de kérlek halkabban, mert anyának én szeretném elmondani.
- Jaj bocsi. De ez nagyon jó hír és mi történt este? - kíváncsiskodott Tici.
- Semmi és még nem is fog mert nem szeretném elsietni a dolgokat, mert nagyon fontos nekem, hogy ne veszítsem el.
- Most ne foglalkozz semmivel, csak azzal, hogy légy boldog azzal a fiúval, akit szeretsz. - ölelt meg.
- Köszönöm, hogy mellettem állsz. Jaj majdnem elfelejtettem! Hogy állsz Danival? Tegnap nagyon összemelegedtetek.
- Csak barátok vagyunk, de nagyon jól lehet vele hülyülni. - nevetett, mert gondolom eszébe jutottak a tegnapi nap történései.
- Örülök, hogy jól érezted magam. Én gyorsan átöltözök és lemegyek Mikihez.
- Oké addig én is összeszedem magam. Vagyis legalább megpróbálom. - és visszadőlt az ágyba.
 Gyorsan kikerestem valami kényelmes ruhát, felvettem és felkötöttem a hajam. Lábamra zoknit húztam, mert a papucsomat nem találtam és nem szeretek mezítláb lenni, majd elindultam a földszintre. A lépcsőn mentem lefelé, amikor megtorpantam.
- Bocsi nem akartam zavarni. - mentegetőztem és megfordultam, de közbe nagyon szívesen néztem volna Maykee izmos felsőtestét.
- Semmi baj gyere csak nyugodtan elvégre is te laksz itt. - hallottam hangján, hogy mosolyog és közelgő lépteire is felfigyeltem.
- Gyönyörű vagy! - fordított maga felé.
- Köszönöm! Nekem is tetszik a pólód. - céloztam meztelen felsőtestére.
- Nekem viszont mennem kell, mert nem úgy készültem, hogy itt alszom és így nem hoztam ruhát.
- Jól van menj csak. Még reggelizni se maradsz? - néztem rá kutyusszemekkel.
- Inkább megyek, mert nem hiszem, hogy anyukád örülne, ha ilyenkor újra összetalálkoznánk. - és már a cipőjét húzta magára.
- Ahogy gondolod. Akkor majd hívj! - szóltam utána az ajtóból.
- Mindenképp! - hallottam a választ majd integetés után bezártam az ajtót. Lecsúsztam mögötte és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy azon a napon, ott, akkor találkoztunk, mert már el se tudnám nélküle képzelni az életem. Szükségem van rá, a közelségére és a törődésére.
- Jó reggelt! Kicsim mit csinálsz az ajtóba? - hallottam meg anyukám hangját és szembetalálkoztam a csodálkozó tekintetével.
- Szia! Hát.. ő.. semmit. - próbáltam válaszolni és közbe hajamba túrtam, hogy leplezzem a zavarodottságom.
- Akkor miért nem alszol?
- Már nem vagyok álmos.
- Jól van látom nem vagy beszédes kedvedbe, de ha úgy gondolod gyere reggelizni és szólj Ticinek is.
- Oké jó étvágyat! - kiabáltam a nappaliból és gyorsan összeszedtem az ágyneműt, amit Maykee használt és felvittem a szobámba.
 Mivel barátnőm még nem kelt fel, inkább halkan tettem a dolgom, bár nem tudom, hogy hogy tud ennyit aludni. Mindent elpakoltam és felléptem facere, hogy megnézzem mik történnek mostanában. Semmi érdekeset nem találtam, de gondoltam bejelölöm Danit és Botit. Próbálkoztam, de nem sikerült, ezért gondoltam írok nekik üzit. Mivel nem akartam túl sokat gondolkozni, ugyanazt gépeltem le.
 Szia! :) Próbáltalak bejelölni ismerősnek de nem sikerült. Gondoltam szólok. Ja! És bekövettelek. Szép napot :)
 Pár perc kezdőlap böngészés után megkaptam az első válaszom, amit Boti írt. Lehet, hogy a tegnapi után, Ticit elnézve, Dani is alszik még.

 Szia kitöröltem pár kamuprofilt és bejelöltelek :)

 

Igen látom visszaigazoltalak :) amúgy jobban vagy? Maykee mondta, hogy beteg lettél :(

 

 Jobban, de még mindig nem az igazi :/ de gyógyulgatok :)

 

Igyál sok teát az jót tesz ;) Majd még beszélünk Szia :)

 

Köszi az ötletet oké Szia :D

 A rövid csevely után kijelentkeztem és gondoltam, hogy eleget hagytam aludni, Ticit és felébresztem. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan... Eszembe jutott egy csodás ötlet amitől biztos nem alszik vissza.

- Ébredj gyorsan Tici! Ég a ház! Gyerünk már! Siess! - színleltem pánikot és közbe vállánál ráztam, hogy keljen fel.

- Mivan? - kérdezte még csukott szemmel.

- Haladj mert már közel vannak a lángok! Nem érünk rá! Nemsokára itt lesznek a tűzoltók!

- ÚRISTEN! Jajj! Tényleg füst szag van. Hogy nem vettem észre? Menjünk gyorsan ki a házból! Szólj anyukádnak is! - pánikolt be és kezdett el kapkodni.

- Nyugodj már le!! Nincs semmi baj csak vicceltem. Gondoltam, hogy erre felkelsz! - nevettem.

- Ez nem volt vicces!!! És ha igaz lett volna? - duzzogott.

- Jól van már. Amúgy hol éreztél füst szagot?

- Nem tudom. Szerintem beképzeltem magamnak. - mondata után mindketten akkorát nevettünk, hogy leesett az ágyról.

- Mindjárt segítek. - nyújtottam kezem, hogy fel tudjon állni.

- Mit terveztél mára? - kérdezte immáron az ágyon ülve.

- Nem tudom. De neked nem kéne hazamenned? Mert két napja nem tud rólad semmit Szabi.

 Ticinek nehéz gyermekkora volt, mert a szülei alkoholproblémák miatt meghaltak, még kisgyerek korába.
 A tesója Szabi nevelte fel, aki 7 évvel idősebb nála. Ketten laknak egy kis lakásba. Nagyon jó a kapcsolatuk csak a bátyja sokat dolgozik, hogy meg tudjanak élni.

- Jó ötlet! De akkor te is jössz velem. Már rég találkoztatok.

- Nem bánom. Viszont most kezdj el öltözni, addig csinálok neked reggelit.

- Oké sietek. - és már ki is léptem a szobából, majd utamat a konyhába folytattam.

 Gyorsan összedobtam neki egy sajtos rántottát, mert tudom, hogy az a kedvence. Megterítettem és már ott is ült az asztalnál. Elég hamar belapátolta a reggelijét és már vettük is a cipőnket, hogy induljunk. Írtam egy kis cetlit anyának, hogy ne lepődjön meg, ha nem talál minket itthon.

 

" Kedves Anyu! Ticivel elmentünk Szabit megnézni. A kocsit elvittük! Szép napot: Dia"

 

 Bezártam az ajtót és már indultunk is. Én vezettem, mert Ticinek még nincs jogsija, de pár hónapon belül megkapja. Az alig 10 perces kocsikázás után, kiszálltunk és csengettünk, mivel barátnőm, volt olyan okos, hogy itthon hagyta a kulcsát. Megnyomtuk egy párszor a csengőt, hogy biztosan meghallja Szabi.

- Nyitom már! - hallottuk a kiabálást.

- Szia bátyus! - borult tesója nyakába Tici.

- Rólad is hallani? - viszonozta ölelését és egy puszit nyomott hajába.

- Hello! - köszöntem én is.

- Szia Dia! Mizu? Jó újra látni. - üdvözöltük egymást két puszival.

- Minden oké. És veled? - mosolyogtam rá.

- Velem is. Te okos itthon hagytad a kulcsod. - borzolta össze barátnőm haját, aki erre egy mérges tekintettel válaszolt, mert nem szereti, ha kócos lesz a frizurája.

 A délutánt itt töltöttük. Beszélgettünk, sokat nevettünk és játszottunk. Nagyon jól éreztem magam. Este elindultam haza. Otthon kiszálltam a kocsiból, bementem a házba és egy gyors fürdés után
ágybabújtam.





6. rész

Sziasztok!

Itt a 6. rész!

Nagyon szépen kérelek titeket, hogy jelezzétek ha itt jártok, mert nem tudom leszürni, hogy tetszik-e a blog vagy feleslegesen írom :(

Jó olvasást és légyszives írjatok véleményt!

Puszi: Orsi

Éreztem, ahogy közeledik felém. Már csak pár centi volt, köztünk a távolság, amikor, kicsapódott az ajtó és mindkettőnk tekintete oda vándorlot...

 Két ismerős tört be rajta nagy nevetések közepette. Gyorsan felpattantam és odafutottam hozzájuk, hogy legyenek halkabban, mert akkor senki se lesz ilyen boldog, ha sikerül anyát felkölteni. Miután ezt tudomásul vették, Dani elhatározta, hogy haza megy, mert nem lakik olyan messze. Nem szívesen engedtem el egyedül, ilyen állapotban, de nem tehettem mást, mert elkezdett makacskodni, hogy ő el tud menni egyedül is nem lesz semmi baja. Ticit lefektettem a szobámba, én meg visszaültem Mikihez a kanapéra.

- Hol is tartottunk? - kérdezte egy perverz mosoly kíséretébe.
- Nem is tudom.. - forgattam a szemem.
- Segítek ha akarod.
- Igazán megköszönném! - és már éreztem az ajkaimon az övéit. Gyengéden és lágyan csókol. Pólóm alját hajtotta föntebb és a hasamat simogatta.
- Maykee! Ne! - kértem, de még mindig folytatta, amit az előbb elkezdett.
- Kérlek! - és eltoltam magamtól.
- Mi a baj? - kerekedtek ki szemei.
- Sokat ittunk. Ezt csak a pia csinálja. Nem akarok semmi hülyeséget tenni, amit később megbánnánk.
- Nem vagyok részeg. Teljesen józan vagyok.
- A barátságunk fontosabb! Jó éjt!  - pusziltam arcon és elindultam az emeletre a szobámba, ahol már a barátnőm aludt az ágyamba.
- Jó éjt! - hallottam a lépcsőről a köszönést.
 A szobámba érve becsuktam az ajtót és próbáltam elhelyezkedni Tici mellett, ugyanis nem hagyott túl sok helyet. Az előbb történtek miatt, nem nagyon tudtam aludni, mert persze azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. Nagy agyalásomból, egy SMS zökkentett ki. Valahogy éreztem, hogy kitől kaptam, de azért megnéztem.
 Hello :) gondolom még ébren vagy, vagyis én nem tudok aludni. Nem szeretnél itt aludni mellettem?
 Érdekes üzenet. Mivel már lent is mondtam neki, hogy nekem a barátságunk nagyon fontos, ezért nem szeretném, emiatt elveszteni.
 Szia! Igen még ébren vagyok. Tici elfoglalja az egész ágyam, így nem nagyon férek el itt. Lent alszok, de csak akkor, hogyha CSAK alszunk és nem történik semmi.
 Pár percet vártam a válaszra...
 Oké csak gyere légyszi, mert ezt így nem bírom :(
 Ezt elolvasva, megfogtam a párnám és a takaróm, amit nagy nehezen kiszabadítottam Tici alól és lassan elindultam a lépcsőn. Már nem volt sok lépcsőfok hátra, amikor megcsúsztam és már számítottam, egy nagy esésre, de nem így lett. Két erős kar tartott a levegőbe. Sikerült visszaállnom a lábaimra és stabilan éreztem a földet. Maykee elvette tőlem a cuccokat és lepakoltunk mindent a földre, hogy ki tudjuk húzni a kanapét, mert kettőnknek elég kényelmetlen a kicsi hely. Visszapakoltuk az ágyneműket és elhelyezkedtünk. Miki feküdt belülre, mert szóltam, hogy lehet, hogy éjszaka felkelek inni.
- Jó éjt! Újra.
- Neked is. - puszilt bele a hajamba.
 Kifelé fordultam, mert ha néztem volna Maykee-t, akkor tuti, hogy nem aludtam volna egy percet se. Egy kart éreztem meg magamon. Először majdnem rászóltam, hogy "mit beszéltünk meg az előbb?", de nagyon jól esett az érintése, ezért nem csináltam semmit, csak hagytam, hogy a keze ott pihenjen, ahova rakta.
 Reggel arra ébredtem, hogy Mikivel, egész közel fekszünk egymáshoz, de még mindig háttal voltam neki. Lassan megfordítottam a fejem, hogy lássam, hogy még alszik-e. Ott szuszogott mellettem és nem volt szivem felkölteni, de muszáj lesz valahogy kiszállnom innen, mert ha Tici, vagy még rosszabb, Anya így talál minket, nem lesz könnyű kimagyarázni, hogy mi történt, vagy éppen nem történt az este. Óvatosan próbáltam lehámozni magamról Maykee karjait és kisebb nagyobb sikerrel sikerült is csak amikor már fogtam volna az ágyneműm, egy kérdést hallottam meg, magam mögül.
- Neked is jó reggelt! Hova mész? - nyitotta ki álmos szemeit.
- Jó reggelt! Bocsi, hogy nem költöttelek fel, de nem volt szívem, olyan aranyosan aludtál. Felmegyek, mert nem lenne szerencsés ha itt találnának a többiek, melletted. - mentem vissza és egy puszit nyomtam arcára vigasztalás képpen és elindultam az emeletre ismét.


5. rész

Hello mindenki!

Nagyon nagyon sajnálom, hogy csak most jött a rész, de még elutaztam Párizsba is (ami gyönyörű) és nem tudtam felrakni!

Mindenkinek jó nyarat, már amennyi még maradt!

Jó olvasást!

Puszi: Orsi

Tici beengedte a fiúkat és leültek, a nappaliba. Amikor én is csatlakoztam hozzájuk, nem az fogadott amire számítottam. A fejembe elkezdtem számolni, de nem stimmelt valami.

- Sziasztok! - köszöntem majd sorba végigöleltem mindenkit.
- Szia! - hangzott a köszönés egyszerre a fiúk szájából.
- Csodaszép vagy. - állt elém Miki.
- Köszönöm. Te is jól nézel ki. - mondtam, fülig érő szájjal.

 Mivel tudtam, hogyha folytatjuk a társalgást, akkor olyan piros leszek, mint egy paradicsom, jobbnak láttam, ha visszamegyünk a többiekhez.
- Maykee nem azt mondtad, hogy Dani és Boti is jön? Mert akárhogy számolom nem vagyunk öten!
- De úgy volt, csak Boti nem tudott eljönni, mert beteg lett. Fáj a hasa.
- Akkor üzenem neki, hogy jobbulást és remélem, hogy nemsokára vele is találkozhatok! - mondtam mosolyogva.
- Mindenképp megmondjuk neki. - viszonozta gesztusom Dani.
 Még beszélgettünk nagyjából fél órát, amikor eszünkbe jutott, hogy azt beszéltük, hogy elmegyünk bulizni. Összeszedtük magunkat, bezártam a házat és már indultunk is.
 Nemsokára oda is értünk ahova készültünk. Mi Maykee-val elmentünk táncolni és addig Tici Danival a pultnál beszélgettek, egy pár pohár ital mellett.
 Tánc közben elég közel kerültünk egymáshoz, de lehet, hogy ez a zsúfoltságnak és a pár pohár piának is köszönhető. A kezeim a nyakaköré fontam, ő pedig a derekamon pihentette övéit. Még egy pár dalt végigtáncoltunk és utána helyet foglaltunk az egyik boxba. Szorosan egymás mellett ültünk, annak ellenére, hogy senki se volt mellettünk. Nemsokára csatlakozott hozzánk Tici és Dani is, akik szintén ki voltak fáradva. Nem is csodálkoztam, hogy mindenki, épp hogy meg tudott mozdulni, ahhoz képest, hogy mennyit táncoltunk.
- Maykee mennünk kéne! - pillantottam a telómra, amikor szembesültem az idővel.
- Még maradjunk egy kicsit. Majd később hazakísérlek.
- Légyszi induljunk el most!! - kérleltem tovább.
- Oké. Akkor szólok a többieknek és indulunk. - küldött felém egy kedves mosolyt.
- Köszi!
 A hazaúton beszélgettünk és sokat nevettünk. Ez a srác annyira kedves és figyelmes még ígyis, hogy egy kicsit ivott. Az ajtóba ölelkeztünk indultam volna be a házba, amikor megfordultam és gondolkozás nélkül, feltettem egy kérdést.
- Nincs kedved itt aludni? Késő van és nem szívesen engedlek vissza a buliba.
- Ha ennyire szeretnéd. - válaszolt Maykee egy pimasz mosoly kíséretében.
 Beengedtem a házba és megágyaztunk neki a kanapén. Megmutattam, hogy merre találja a fürdőt és a konyhát, majd elindultam az emeletre. Lefürödtem és lementem a konyhába, inni egy bögre kakaót. Miki is jött utánam és kért egy kis fájdalomcsillapítót, mert elmondása szerint iszonyúan sajgott a feje, mert ritkán iszik alkoholt. Odaadtam neki és bementünk a nappaliba, ahol még egy kicsit beszélgettünk, mielőtt elaludtunk volna.
- Már mindent tudunk a másikról, de egy kérdést már régóta meg szerettem, volna kérdezni.
- Figyelek! - nézett rám Maykee.
- Nem tudom hogy kezdjem.... de.. neked.. van barátnőd? - kérdeztem, miközben a tarkóm vakargattam.
- Jelenleg nincs. De csak rajta áll, hogy meddig marad így.
- Kin?
- Majd idővel megtudod. És neked van barátod?
- Nincs, de nem is gondolkoztam még rajta. - sütöttem le szemeim.
- Nem értem, hogy, hogy nem tapadnak a fiúk egy ilyen gyönyörű lányra.
- Jajj ne túlozz! - löktem oldalba.
- Nagyon álmos vagyok. Inkább elindulok fel aludni, mert különben elalszok itt. - mondtam, egy nagy ásítás kíséretében.
- Maradj még. Legfeljebb ha elalszol, akkor majd felviszlek. Oké? - ajánlotta fel kedvesen.
- Rendben. Nincs kedved megnézni egy filmet?
- Dehogyisnem! Ez nagyon jó ötlet.
 Kiválasztott egy filmet, amíg én hoztam be magunknak két bögre tejet, miután megbeszéltük, hogy ez az innivaló passzol most a hangulatunkhoz. Leültünk a kanapé közepére és egymásnak dőltünk, mert azért a kényelem is fontos. A film közepén, miután ittam ránéztem Maykeera, aki rám mosolygott és letörölte a fehér bajszomat, ami a tej ivás után keletkezett a szám fölött. Elmeredtünk egymás tekintetébe és nem tudtam máshova koncentrálni, csak a gyönyörű szemeiben. Éreztem, ahogy közeledik felém. Már csak pár centi volt, köztünk a távolság, amikor, kicsapódott az ajtó és mindkettőnk tekintete oda vándorlot...

Figyelem!!

Sziasztok!

Holnap (vagyis hajnali 2-kor) elutazom és elsején jövök haza, vagyis jövőhéten nem tudok részt hozni, mert el leszek tiltva a géptől. Legközelebb negyedikén hozom a folytatást, hogy a hétfő-csütörtököt-öt betartsam. Aki még megy valahova annak jó nyaralást és légyszi HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN a részeknél, mert ha nem Kapok akkor azt érzem, hogy csak magamnak írom a blogot és annak semmi érteleme vagyis abbahagyom. Aki viszont ír egy pár szót esetleg sort, annak nagyon örülök. Nem is írok többet, mert tök felesleges.

Mindenkinek legyen jó hete és szép hétvégéje! :)

Puszi: Orsi

4. rész

Hello drága olvasók!

Nagyon örülök annak, hogy ennyien olvassátok a blogom!

Minden visszajelzés egy öröm: egy like facebookon, egy megjegyzés vagy akár egy üzenet!

Jó olvasást a 4. részhez! <3

 Isteni! - ezzel az egy szóval tudom jellemezni a tegnapi estét. A Hooligans felpörgette a napom amiért nagyon hálás vagyok nekik. A legjobb barátnőmmel lenni, meg mindig egy külön öröm. Mivel őt a bátyja hozta a koncertre és nagyon későn lett vége, ezért nálam alszik. Mivel francia ágyam van, kényelmesen elférünk egymás mellett. Amikor hazaértünk, biztos voltam  benne, hogy anya már alszik és nem szerettük volna felkölteni, ezért nagyon halkan osontunk fel a szobámig, ahol átöltözés után, már az álmok országában pihentünk.
 Miután lecsuktam a szemem, elkezdődött egy film aminek minden éjszaka más a története... Egy fiút látok. Egy középmagas átlagos fiút. Ismerős, de nem jut eszembe honnan. Közelebb megyek. Mikor már majdnem odaérek hozzá, elfut. Vajon hova? Megijedt tőlem? Mégis, hogy nézhetek ki? A tekintetem magamra vándorol. Fekete ruha fedi testem. Vajon mi lettem? Ördög? Nem. Semmi piros nincs rajtam. Minden korom fekete. Újra meglátom a fiút, aki most már talpig fehérbe van. Közelebb jön felém. Szinte megérint, de nem tud. Talán más dimenzióban vagyunk. Látjuk egymást, de nem érhet hozzám. Ott állunk egymással szembe. Fekete haja kiragyog a fehér szettjéből. Most én próbálom megérinteni. Sikerül. Megfogom vállát, mire ő magához húz, és hosszasan megcsókol. Mintha a fellegekben járnék. És ekkor, a fekete ruhám, átváltozik. A csók után ott állunk egymással szembe, hófehérbe. Olyan mintha gonosz lettem volna, amíg fel nem szabadít. A csók ami mindent megold. Mint a mesékbe. Vajon velem is így lesz? Lesz egy srác aki mindent megold és tökéletesen fogunk élni amíg meg nem halunk? Lehet. Semmi se biztos. Talán igen, talán nem. Ezen gondolkozva ébredtem fel és ültem az ágyamba. Jobbra pillantottam, ahol barátnőm még békésen aludt. Nem tudok visszafeküdni, ezért inkább lemegyek a nappaliba gondolkozni, hogy senkit se zavarjak.
 Csináltam magamnak egy kakaót és leültem a kanapéra. Azon pörgött az agyam, hogy honnan ilyen ismerős az a fiú. Találkoztam már vele az biztos. Érzem, hogy valami kötődést érzek iránta, de nem tudom megnevezni, hogy mit. És ekkor beugrott. Az a srác az álmomból nem más, mint Maykee. Csak vele van olyan kapcsolatom, amiről nem tudom eldönteni, hogy pontosan mi. Nagy gondolkozásomból Tici ébresztett fel.
- Jó reggelt! - köszöntött, majd két puszit nyomott arcomra.
- Neked is.
- Mikor keltél? - kérdezte, de már fél lábbal a konyhába.
- Nemrég. Csak nem akartalak felkölteni. Reggeli? - mosolyogtam rá.
- Benne vagyok.
 Felálltam az ágyról és már indultam is a konyha irányába. Leraktam a pultra az eddig a kezembe tartott bögrét. Tettem az asztalra nutellát és kenyeret. Tici addig vett elő tányérokat és késeket.
- Hogy aludtál? - kérdeztem barátnőmet, aki már a második kenyerét kente, miközben én az elsőn nyammogtam.
- Nagyon jól! Álmomba Zayn elvett feleségül. - mondta és közbe a One Direction egyik tagjára célzott.
- Örülök neki. - mondtam semleges arccal.
- És te? Mit álmodtál?
- Semmit. Vagyis nem tudom. Olyan zavaros volt és értetlen. - közöltem, de közbe pontosan tudtam, hogy az álmomban megjelent "herceg" az Maykee volt.
 Befejeztük a reggelit, elpakoltunk és felöltöztünk. Alap sminket raktunk magunkra, majd elvittük Cherry-t sétálni. Nem mentünk messzire, csak így a környékünkön. Körülbelül 30 perc múlva szembejött velünk egy ismerős arc.
- Szia Makyee! - köszöntöttem barátom és megöleltem.
- Szia Dia - üdvözölt, majd viszonozta gesztusom.
- Hogy vagy?
- Köszi jól és te?
-Én is bár kicsit fáradtan. A sok próba lefáraszt. - mondta, de közbe végig rám mosolygott.
 Tici köhögött egy kicsit, hogy észre vegyük, hogy ő is itt van. Teljesen elfeledkeztem róla.
- Oh.. bocsi ő itt a barátnőm. - mutattam be Mikinek.
- Bátori Miklós. De a Maykee-t jobban szeretem. Nagyon örülök. - nyújtott kezet Miki.
- Molnár Patrícia. Tici. Én is örülök.
- Nincs kedvetek eljönni ma bulizni? - vetette fel az ötletet barátom.
- Nekem van! - vágta rá Tici.
- Oké benne vagyok. - mosolyogtam én is.
- Hol találkozzunk?
- Gyertek hozzám. Már úgy is tudod hol lakok. - javasoltam.
- Akkor 8-ra ott leszek Danival és Botival nálad jó?
- Ott várunk titeket. - mondtam, elköszöntünk és indultunk tovább.
 Amikor Maykee már hallótávolságon kívülre került Tici letámadott a kérdéseivel.
- Honnan ismered? Mióta? Hol találkoztatok? Miért nem tudok róla? Mi van köztetek?
- A KFC-be találkoztunk körülbelül 3-4 napja. Semmi csak barátok vagyunk és nem akartam szólni.
- Mondd ezt annak aki süket és vak ne nekem. Forr köztetek a levegő! És legközelebb rögtön szólj! - kacsintott Tici.
- Hanyagoljuk a témát. - zártam le a beszélgetést.
 Otthonig csöndbe sétáltunk egymást mellett. Beértünk a házba, köszöntünk anyának és mondtam neki, hogy ma bulizni megyünk. Először nem örült neki, hogy csak ketten leszünk, de Tici rögtön mondta, hogy jön még Maykee meg a barátai is. Anya arcán egy mosoly látszott és megkönnyebbült. hogy lesz ott más is. Főleg Mikinek örült és ezt abból szűrtem le, hogy amikor barátnőm felment, mondta nekem, hogy aranyos srác Maykee. Ebbe a kijelentésébe teljesen belepirultam, mert tudom, hogy mire utalt.

*~*
 

 Este volt és mi már teljesen készen álltunk az éjszakára. Én egy szürke hosszú ujjút, egy fekete nadrágot és hasonló szinű cipőt választottam  egy szürke sapival, körmeimet pedig feketére festettem. Nem öltözök ki mert, nem nagyon szeretem a ruhákat, meg amúgy is minek, nem bálba megyünk.
 Barátnőm se vitte túlzásba az eleganciát. Egy hasonló nadrágot vett fel, mint én, egy lila vállnélküli pólót és egy ugyanolyan színű cipőt választott. Hozzá egy fekete fülbevalót vett fel és egy táskát akasztott vállára amit közösen viszünk, mert elég nagy kettőnknek és nem szeretnénk több dologra figyelni. Amikor már teljesen kész lettünk leültünk egy kicsit beszélgetni.
- Olyan ismerős Maykee. - jelentette ki barátnőm.
- Először nekem is nagyon az volt és utána mondta, hogy azért, mert Danival és Botival jelentkeztek az X-faktorba és ők az MDC. - meséltem Ticinek.
- Tényleg. A két gitáros, meg az énekes srác! - csapott fejére barátnőm amikor rájött, hogy tényleg így van.
- 10 perc múlva itt vannak! - szóltam Ticinek, aki most éppen a cipőjét igazgatta.
 Nemsokára csengettek az ajtón. Mivel én éppen vizet és pénzt raktam el a táskánkba amit viszünk, barátnőm ment ajtót nyitni.


2. rész

Sziasztok!

Itt is van a 2. rész!

Jó olvasást és légyszi hagyjatok nyomot magatok után!

Köszönöm az eddigi komikat! <3

  Egy ideig csak forgolódtam az ágyamba és azon gondolkoztam, hogy mi történt ma velem. Mivel még fél óra múlva se tudtam aludni, felmentem Facebookra, ahol egy jelölés és egy üzenet fogadott..... 

  A feladó Miki volt amin őszintén egy kicsit sem lepődtem meg. Rögtön visszaigazoltam, majd mielőtt megnéztem volna az üzenetem, rápillantottam az üzenőfalára. Elég sikeresek lehetnek a csapatával, mivel a képei alatt ilyeneket olvastam: "Ejjjj Bátori Miklós :33 Babonázó Cukiság vagyol" meg "Teccetős két c-vel <3Már te is öljél minket <3 Oké megjegyeztem <3" és ehhez hasonlókat. Furcsa volt, hogy ezt annak a srácnak írták akivel én is találkoztam. Amikor már áttanulmányoztam azt amit szerettem volna megnéztem az üzenetet, amit gondoltam, hogy tőle kaptam.

 Szia Dia! :) Örülök, hogy megismertelek és jó volt ma veled beszélgetni. Nem lenne kedved valamikor esetleg megismételni? Szívesen megismernélek :) üdv: Maykee

 Amikor elolvastam a kis levelét, hát hogy is mondjam nagyon jól esett. Mivel még nem volt sok tapasztalatom a fiúkkal, ezért nem tudtam mit válaszoljak rá.Gondolkoztam, majd szerintem egész jó kis választ fogalmaztam össze, így hajnalban.

 Szia! Köszönöm a meghívást és nagyon szívesen elmennék veled valahova! :) Mire gondoltál? :)

 Majd tovább csevegtünk még pár órán át. Egy hatalmas ásítás hagyta el a számat, úgyhogy gondoltam, hogy ideje lenne aludni, ezért megnéztem hány óra van. Eléggé meglepődtem, amikor 3:47-et mutatott a kijelző. Megbeszéltünk egy találkozót, holnap délután háromra,  megadtam a címem, majd elköszöntünk és kijelentkeztem facebookról. Kisebb nagyobb sikerrel el is aludtam.
 

 Reggel a kutyám szuszogására ébredtem, aki ott állt az ágyam mellett és engem figyelt. Kikeltem az ágyamból, megdögönyöztem Cherry-t és elindultam a szekrényem felé. Mivel Miki nem mondta el, hogy hova akar vinni, ezért nem tudtam, hogy milyen ruhát vegyek fel. Végül egy farmer short és egy vállnélküli felsőre esett a választásom mivel nyár van. Még volt 3 órám Maykee érkezéséig ezért lementem a nappaliba, hogy szóljak anyunak, hogy ne lepődjön meg ha nem talál a itthon.


- Anya! Beszélhetnénk? - kérdeztem, mert láttam, hogy éppen el van foglalva.
- Persze Drágám figyelek. - mondta, majd leraktam az asztalra a számíogépét.
- Emlékszel arra a srácra tegnap a KFC-ből?
- Igen. Miért?
- Tegnap este beszéltem vele és randira hívott!
- Jajj! Nagyon örülök neki. És mikor?
- Holnap háromra jön értem, de azt nem mondta el, hogy hova megyünk.
- Akkor jó szórakozást és érezzétek jól magatokat. - ölelt meg, majd indultam is készülődni.
 A fürdő felé vettem az irányt, ahol enyhe sminket raktam magamra, ami szempillaspirálból és szájfényből állt. Megfésültem a hajam és visszaindultam a szobámba, ahol magamhoz vettem egy kis barna táskát amibe telefont, kulcsot, pénztárcát és szájfényt raktam, majd a napszemüvegemet a fejemre tettem és lementem a földszintre. A faliórára pillantottam, ami 14:56-ot mutatott. Még gyorsan belenéztem a nagy tükrünkre ami az előszoba falán díszelgett, hogy minden rendben van-e. A lábamra vettem a fehér cipőm és már csöngettek is. Nem lepődtem meg amikor Miki várt az ajtóba. Elköszöntem anyától, nyomtam két puszit az arcára és a fülembe suttogta:
- Vigyázz magadra! Csak óvatosan! - mondta, majd amikor elhajoltam küldött felém egy mosolyt.
- Anya!! - háborodtam fel, mert tudom, hogy mire gondol.
 Amikor kiértünk az ajtón, bezártam azt, majd elindultunk a csendes kis utcánkba.
- Hova is megyünk? - érdeklödtem.
- De kíváncsi valaki! Majd megtudod ha odaértünk. - mosolygott rám.
 
 20 perc séta után megérkeztünk egy Bowling teremhez. A barátaimmal már voltam itt, ezért szeretek bowlingozni, bár azt nem állítom, hogy tudok is.
- Itt is vagyunk. Mit szólsz hozzá? - kérdezte, majd az elöttünk lévő épületre mutatott.
- Nagyon örülök. Úgy érzem jól fogunk ma szórakozni! - mosolyodtam el.
Kértünk magunknak cipőket, majd elindultunk a pályák felé. A kijelzőn megjelentek a neveink. El is kezdtük a játékot. Már 5 menetet legurítottunk, amikor megszomjaztunk. Mivel én már eléggé elfáradtam, ezért Maykee hozott nekünk innivalót. Nekem egy Fantát magának meg egy Colát kért. Lejátszottuk az első körünk, ami 10 menetből állt és leültünk beszélgetni. Minden szóba került a barátok, a szórakozás és a család is. Amikor az apukámról kérdezett látta rajtam, hogy valami nincs rendben.
- Minden oké?
- Persze csak nem szeretek erről beszélni. - mondtam majd elfordítottam a fejem, hogy ne lássa rajtam, hogy könnyek gyűlnek a szemembe.
- Nem akartalak megbántani.
- Nincs semmi baj. Ha szeretnéd elmondom. - majd belekezdtem a történetembe. - 4 éve történt. Egyik nap a családommal egy ünnepségről jöttünk haza. Sötét éjszaka volt és nagy köd. Autóbalesetet szenvedtünk és apukám belehalt az ütközésbe. Anyuval azóta sokkal szorosabb a viszonyunk. Röviden ennyi. - fejeztem be a mondandóm majd a szemébe néztem.
- Köszönöm, hogy megbízol bennem. Nálam biztonságba lesz a titkod. - mosolygott rám majd magához húzott és megölelt. Éreztem a parfümjének az illatát. Erős volt, de mégsem az a kábító.
- Légyszi induljunk el haza! - kértem meg.
- Oké. Fizetek és mehetünk.
 Visszavettük a cipőinket és elindultunk. A 20 perces út sokkal rövidebbnek tűnt talán azért, mert Maykee-val az idő gyorsan elszáll. Az ajtóhoz érve megálltunk, megöleltük egymást, majd elbúcsúztunk. Nagyon jól éreztem magam Mikivel. Úgy gondolom ez egy új barátság kezdete lehet.

3. rész

Sziasztok!

Ahogy látjátok a 3. részt hoztam ma nektek!

Köszönöm, hogy ennyien nyitjátok meg nap mint nap a blogot!

Ez egy kicsit rövidke rész lett de remélem nem haragszotok érte!

Jó olvasást az új részhez! <3

Boldog Névnapot Dani! <3

 

 A mai nap után, annyira elfáradtam, hogy alig maradt energiám felvonszolni magam a emeletre. Kinyitottam a szobám ajtaját és gondolkozás nélkül, belezuhantam az ágyamba. Csak egy emberre tudtam gondolni. Nem éreztem, hogy szerelmes lennék, inkább az a baráti szeretet volt bennem. Régebben anyukám a lelkemre kötötte, hogy sminkben nem lehet aludni. Ezt a parancsát betartva, elindultam a fürdőbe. Gondoltam hogyha már itt vagyok, akkor a fürdést se halasztom holnapra. Hajamat kontyba kötöttem, majd beálltam a tus alá. Ahogy a meleg víz a bőrömhöz ért beleborzongtam, majd forróság járta át a testem. 10 perccel később léptem ki a kabinból. Felvettem a pizsamám és visszamentem a szobámba. Beleestem a puha ágyamba és már el is nyomott az álom.

  Mai ébresztőm egy SMS volt. Furcsa, mert ilyen korán senki se szokott keresni. Szembesültem az idővel és rájöttem, hogy  nem éppen mondható "koránnak". Megnyitottam az üzenetet, mert már nagyon érdekelt, hogy kinek vagyok ilyen fontos.
 Szia! Remélem nem keltettelek fel. Ha igen , akkor bocsi! Annyit szeretnék mondani, hogy nagyon jó volt a tegnap délután. Maykee :)
 "Istenem! Hát lehetne ennél kedvesebb ez a srác?" ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal a fejembe ültem fel az ágyamba és pötyögtem a választ.
 Jó reggelt! Semmi baj úgyse kéne eddig aludnom :) én is jól éreztem magam. Köszönöm hogy elhívtál. Dia ;)
 Amikor végeztem, lábaimat a papucsomba bújtattam és elindultam a konyhába valami reggeliért. Gyorsan csináltam magamnak két szelet pirítóst és már ettem is. Jól esett egy kis kaja, mert tegnap dél óta, nem ettem semmi rendeset. Miután befejeztem a reggelit, elindultam a szobámba, hogy átöltözzek, mert azért még sem lehetek egész nem pizsiben!

Kiválasztottam a mára tökéletesnek kigondolt szettemet. Egy fehér trikó, rá egy fekete szinte átlátszó vékony mellény amihez egy fehér cipőt párosítottam. Kiegészítőként egy nyakláncot és egy napszemüveget veszek fel. Miután kész lettem, gondoltam megnézem miújság a Facebookon. Az első dolog amit megláttam, az az, hogy ma este Hooligans koncert lesz. Mivel nagy rajongójuk vagyok, gondoltam, hogy kihagyhatatlan. Felhívtam a legjobb barátnőm, hogy nincs-e kedve eljönni velem, mert azért egyedül nagyon rossz bulizni.
- Szia Tici! Mit szólnál ma egy jó kis koncerthez?
- Hello! Attól függ milyen?
- Hooligans?
- Oké mehetünk! Mikor, hol?
- Este 6, Aréna!
- Akkor ott tali puszi szia! - köszönt és már bontotta is a vonalat.
 Én már kész is vagyok. Talán még egy kis smink és egy kis táska. Ticivel 5 éve vagyunk legjobb barátok. Mindig itt van nekem és elfogad minden hibámmal együtt. Minden titkomat rábízhatom, mert tudom, hogy nem árulja el őket senkinek.
 Az órámra pillantottam, ami 15:07-et mutatott. Mivel még van egy csomó időm, gondoltam, hogy még megnézek egy filmet. Az éhezők viadalára esett a választásom. Már láttam körülbelül 100-szor, de szerintem ez a film megunhatatlan. Lehuppantam a kanapénkra, és már kezdődött is.

                                *~*                                    

 A film után felakasztottam magamra a táskám és indultam is az Arénához. Leparkoltam a kocsival és gondoltam, hogy még mielőtt ideér Tici megveszem a jegyeket, hogy utána már csak be kelljen menni. Mire végre sorra kerültem a pénztárnál két kéz telepedett a vállamra és a tulajdonosuk pedig a fejét rajtam támasztotta. Először megijedtem, de aztán rájöttem, hogy csak az én barátnőm lehet ilyen hülye. Kifizettem a jegyeket, és kiálltunk oldalra a sorból. Két puszi után megölelgettük egymást és elindultunk be, hogy nem az utolsó sorba tomboljunk. Egész jó helyünk lett, ha az első sort annak lehet nevezni.

1. rész

Sziasztok!

Itt is vagyok az 1. résszel!

Légyszi hagyjatok magatok után nyomot hogy tudjam, hogy érdemes-e folytatnom a blogot!

Köszönöm az eddigi komikat és oldalmegjelenítéseket!

 Megint reggel van. Kinyitottam fáradt szemeim és megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő. 10:23-at mutat, aminek nagyon örültem, mert semmi kedvem nem lett volna délig aludni. Szép lassan felkeltem az ágyamból, majd elindultam az ablakomhoz, hogy széthúzzam a sötétítőm. Olyan nagy fényáradat tört be a szobámba, hogy a szemem elé kaptam a kezem, hogy ne vakuljak meg. Megágyaztam, majd átgondoltam a napom, hogy mit fogok csinálni. Mivel semmi extrát nem tervezek mára, ezért egy fekete leggings és egy angliás póló mellett döntöttem egy csipkés fehérnemű szettel. Lemegyek reggelizni a konyhába, ahol összefutok anyával, aki épp mosogat.
 

- Jó reggelt Anyu! - mondtam majd egy puszit nyomtam arcára.

- Neked is Kicsim! Hogy aludtál?

- Egész jól. Nincs kedved elmenni ma valahova? Unatkozok.

- Hát én terveztem hogy elmegyek vásárolni!

- Én is megyek veled. Indulhatunk is! - mondtam és már mentem is a táskámért amibe a szokásos cuccaim pakoltam bele, mint pénztárca, kulcs, telefon és hasonlók.

 Beleültünk a kocsinkba és már indultunk is. Amikor odaértünk a Váci utcához leparkoltunk, majd elindultunk nézelődni. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon nehéz velem vásárolni, mert mindig amit kinézek abból soha sincs a méretembe. Sajnos ezt már megszoktam, ezért mindig körülbelül 3 vagy 5 fajta ruhát fogok meg, hogy legalább egy passzoljon. Amikor kiléptem a próbafülkéből nem láttam anyát. "Biztos valahol nézelődik!" gondoltam magamba. Kijöttem a fülkémből és a nagy tükörbe is megnéztem, hogy jól áll-e a ruha, amit felvettem. Végülis nagyon megtetszett amit láttam ezért megvettük a ruhát és távoztunk.

 Már dél volt amikor megéheztünk és beültünk a KFC-be. Teljesen tele volt, nem volt szabad asztal ezért muszáj volt, hogy leüljünk valaki mellé. Meg is találtunk egy helyet ahol kényelmesen elfértünk az ott ülő mellett. Egy szimpatikus srácnál foglaltunk helyet.

- Szia! Szabad ez a hely? - kérdeztem mosolyogva.

- Persze! - mondta, majd helyet foglaltunk anyukámmal.

 Nagyon ismerős volt valahonnan csak nem tudtam pontosan honnan. Így hát gondoltam megkérdezem.

- Nem találkozhattunk mi már valahol?

- Nem hiszem, de páran megismernek, mert az X-Faktorba versenyeztem két csapattársammal, úgy mint az MDC.

- Jaj tényleg már emlékszem!! A két gitáros meg az énekes srác.

- Igen. Én lennék az énekes. Bátori Miklós vagyok de hívj csak nyugodtan Maykee-nak. - mondta mire kezet nyújtott.

- Horváth Diána, de a Diát jobban szeretem. - mosolyogtam majd megráztam a kezét.

- Ő pedig itt az anyukám, Kelemen Anna.

- Örülök! - mosolygott anyu és ők is kezet fogtak.

 Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Amikor befejeztük anya volt olyan kedves, hogy elvitte a tálcáinkat, mert biztos észrevette, hogy jól kijövünk Maykee-val. Leírtam a fiúnak a telefonszámom egy szalvétára, majd odanyújtottam neki. Rámmosolygott és mi már indultunk is. Egész úton azon gondolkoztam, hogy milyen szimpatikus és mennyire más mint a többiek. Nagy gondolkozásomból az zökkentett ki azzal, hogy leállt a motor, vagyis hazaérkeztünk.

Felmentem a szobámba, leraktam a táskám majd elindultam a fürdőbe, ahol letusoltam, felvettem a pizsim, megfésülködtem és elindultam aludni. Egy ideig csak forgolódtam az ágyamba és azon gondolkoztam, hogy mi történt ma velem. Mivel még fél óra múlva se tudtam aludni, felmentem Facebookra, ahol egy jelölés és egy üzenet fogadott.....

Prológus

Sziasztok!

Meghoztam a prológust, ami remélem tetszeni fog!

Megjegyzésekbe várom a véleményeket!

 

 

 Sziasztok! Horváth Diána vagyok, 22 éves és Budapesten élek. A családom anyuból és a kutyámból Cherry-ből áll, mivel apukám 4 éve meghalt. Egy kisebb házba lakunk Pesten ami közel van az iskolámhoz és anyukám munka helyéhez is. Egy közös kis kocsink van amit felváltva szoktunk használni mert nem láttuk értelmét hogy vegyünk egy másikat. Elég hétköznapi lány vagyok: társadalmi életet élek, jól tanulok, segítek itthon amibe csak tudok.

 

 

 Senki se gondolná rólam, hogy még sose voltam szerelmes vagyis még nem éreztem a pillangókat a hasamba. A barátaim mindig mondják hogy menjek el velük szórakozni hátha találok magamnak egy pasit, de én inkább barátkozok a fiúkkal mintsem hogy összejöjjek velük. Talán ezért van ilyen kevés barátnőm. Szerintem a szerelmet nem kell keresni. Inkább majd egy véletlen folytán találd meg.

 Ha kíváncsiak vagytok a történetemre akkor kövessetek és mindent megtudtok!