7. rész

 Hali!

Meghoztam a 7. részt!

Nagyon örülök a sok kedves visszajelzésnek és köszönöm, hogy megosztjátok velem a gondolataitokat!

Maradjon ez továbbra is így!

Ehhez a részhez is várom a megjegyzéseket!

Jó olvasást!

Puszi: Orsi

 Felértem a szobámba és lepakoltam a kezemből, hogy nehogy elessek megint a sok ágyneművel a kezembe. Tici még aludt, de muszáj voltam felkölteni, mert valakinek el kell mesélnem, hogy mi történt tegnap. Még mindig alig hiszem el, hogy Maykee megcsókolt. Olyan lágyan és érzékien, hogy ha rágondolok, most is olvadozok. Ujjaimat ajkamra helyezem és eszembe jut minden. Visszatérek tervemhez és elindulok az ágyam felé.
- Jó reggelt álomszuszék! Ki az ágyból lustaság!
- Neked is! Szívem megmondanád mi a francnak keltettél fel hajnalba? - kérdezte barátnőm két ásítás között.
- Sajnálom, de valamit el kell mesélnem! Nem fogod elhinni mi történt tegnap.
- Ha már felébresztettél biztos fontos. - forgatta szemeit Tici.
- Maykee megcsókolt!! Utána meg együtt aludtunk!! - ujjongtam, de megpróbáltam egész halkan.
- Ez komoly? - ordított barátnőm.
- Igen, de kérlek halkabban, mert anyának én szeretném elmondani.
- Jaj bocsi. De ez nagyon jó hír és mi történt este? - kíváncsiskodott Tici.
- Semmi és még nem is fog mert nem szeretném elsietni a dolgokat, mert nagyon fontos nekem, hogy ne veszítsem el.
- Most ne foglalkozz semmivel, csak azzal, hogy légy boldog azzal a fiúval, akit szeretsz. - ölelt meg.
- Köszönöm, hogy mellettem állsz. Jaj majdnem elfelejtettem! Hogy állsz Danival? Tegnap nagyon összemelegedtetek.
- Csak barátok vagyunk, de nagyon jól lehet vele hülyülni. - nevetett, mert gondolom eszébe jutottak a tegnapi nap történései.
- Örülök, hogy jól érezted magam. Én gyorsan átöltözök és lemegyek Mikihez.
- Oké addig én is összeszedem magam. Vagyis legalább megpróbálom. - és visszadőlt az ágyba.
 Gyorsan kikerestem valami kényelmes ruhát, felvettem és felkötöttem a hajam. Lábamra zoknit húztam, mert a papucsomat nem találtam és nem szeretek mezítláb lenni, majd elindultam a földszintre. A lépcsőn mentem lefelé, amikor megtorpantam.
- Bocsi nem akartam zavarni. - mentegetőztem és megfordultam, de közbe nagyon szívesen néztem volna Maykee izmos felsőtestét.
- Semmi baj gyere csak nyugodtan elvégre is te laksz itt. - hallottam hangján, hogy mosolyog és közelgő lépteire is felfigyeltem.
- Gyönyörű vagy! - fordított maga felé.
- Köszönöm! Nekem is tetszik a pólód. - céloztam meztelen felsőtestére.
- Nekem viszont mennem kell, mert nem úgy készültem, hogy itt alszom és így nem hoztam ruhát.
- Jól van menj csak. Még reggelizni se maradsz? - néztem rá kutyusszemekkel.
- Inkább megyek, mert nem hiszem, hogy anyukád örülne, ha ilyenkor újra összetalálkoznánk. - és már a cipőjét húzta magára.
- Ahogy gondolod. Akkor majd hívj! - szóltam utána az ajtóból.
- Mindenképp! - hallottam a választ majd integetés után bezártam az ajtót. Lecsúsztam mögötte és arra gondoltam, hogy milyen jó, hogy azon a napon, ott, akkor találkoztunk, mert már el se tudnám nélküle képzelni az életem. Szükségem van rá, a közelségére és a törődésére.
- Jó reggelt! Kicsim mit csinálsz az ajtóba? - hallottam meg anyukám hangját és szembetalálkoztam a csodálkozó tekintetével.
- Szia! Hát.. ő.. semmit. - próbáltam válaszolni és közbe hajamba túrtam, hogy leplezzem a zavarodottságom.
- Akkor miért nem alszol?
- Már nem vagyok álmos.
- Jól van látom nem vagy beszédes kedvedbe, de ha úgy gondolod gyere reggelizni és szólj Ticinek is.
- Oké jó étvágyat! - kiabáltam a nappaliból és gyorsan összeszedtem az ágyneműt, amit Maykee használt és felvittem a szobámba.
 Mivel barátnőm még nem kelt fel, inkább halkan tettem a dolgom, bár nem tudom, hogy hogy tud ennyit aludni. Mindent elpakoltam és felléptem facere, hogy megnézzem mik történnek mostanában. Semmi érdekeset nem találtam, de gondoltam bejelölöm Danit és Botit. Próbálkoztam, de nem sikerült, ezért gondoltam írok nekik üzit. Mivel nem akartam túl sokat gondolkozni, ugyanazt gépeltem le.
 Szia! :) Próbáltalak bejelölni ismerősnek de nem sikerült. Gondoltam szólok. Ja! És bekövettelek. Szép napot :)
 Pár perc kezdőlap böngészés után megkaptam az első válaszom, amit Boti írt. Lehet, hogy a tegnapi után, Ticit elnézve, Dani is alszik még.

 Szia kitöröltem pár kamuprofilt és bejelöltelek :)

 

Igen látom visszaigazoltalak :) amúgy jobban vagy? Maykee mondta, hogy beteg lettél :(

 

 Jobban, de még mindig nem az igazi :/ de gyógyulgatok :)

 

Igyál sok teát az jót tesz ;) Majd még beszélünk Szia :)

 

Köszi az ötletet oké Szia :D

 A rövid csevely után kijelentkeztem és gondoltam, hogy eleget hagytam aludni, Ticit és felébresztem. Már csak azt kell kitalálnom, hogy hogyan... Eszembe jutott egy csodás ötlet amitől biztos nem alszik vissza.

- Ébredj gyorsan Tici! Ég a ház! Gyerünk már! Siess! - színleltem pánikot és közbe vállánál ráztam, hogy keljen fel.

- Mivan? - kérdezte még csukott szemmel.

- Haladj mert már közel vannak a lángok! Nem érünk rá! Nemsokára itt lesznek a tűzoltók!

- ÚRISTEN! Jajj! Tényleg füst szag van. Hogy nem vettem észre? Menjünk gyorsan ki a házból! Szólj anyukádnak is! - pánikolt be és kezdett el kapkodni.

- Nyugodj már le!! Nincs semmi baj csak vicceltem. Gondoltam, hogy erre felkelsz! - nevettem.

- Ez nem volt vicces!!! És ha igaz lett volna? - duzzogott.

- Jól van már. Amúgy hol éreztél füst szagot?

- Nem tudom. Szerintem beképzeltem magamnak. - mondata után mindketten akkorát nevettünk, hogy leesett az ágyról.

- Mindjárt segítek. - nyújtottam kezem, hogy fel tudjon állni.

- Mit terveztél mára? - kérdezte immáron az ágyon ülve.

- Nem tudom. De neked nem kéne hazamenned? Mert két napja nem tud rólad semmit Szabi.

 Ticinek nehéz gyermekkora volt, mert a szülei alkoholproblémák miatt meghaltak, még kisgyerek korába.
 A tesója Szabi nevelte fel, aki 7 évvel idősebb nála. Ketten laknak egy kis lakásba. Nagyon jó a kapcsolatuk csak a bátyja sokat dolgozik, hogy meg tudjanak élni.

- Jó ötlet! De akkor te is jössz velem. Már rég találkoztatok.

- Nem bánom. Viszont most kezdj el öltözni, addig csinálok neked reggelit.

- Oké sietek. - és már ki is léptem a szobából, majd utamat a konyhába folytattam.

 Gyorsan összedobtam neki egy sajtos rántottát, mert tudom, hogy az a kedvence. Megterítettem és már ott is ült az asztalnál. Elég hamar belapátolta a reggelijét és már vettük is a cipőnket, hogy induljunk. Írtam egy kis cetlit anyának, hogy ne lepődjön meg, ha nem talál minket itthon.

 

" Kedves Anyu! Ticivel elmentünk Szabit megnézni. A kocsit elvittük! Szép napot: Dia"

 

 Bezártam az ajtót és már indultunk is. Én vezettem, mert Ticinek még nincs jogsija, de pár hónapon belül megkapja. Az alig 10 perces kocsikázás után, kiszálltunk és csengettünk, mivel barátnőm, volt olyan okos, hogy itthon hagyta a kulcsát. Megnyomtuk egy párszor a csengőt, hogy biztosan meghallja Szabi.

- Nyitom már! - hallottuk a kiabálást.

- Szia bátyus! - borult tesója nyakába Tici.

- Rólad is hallani? - viszonozta ölelését és egy puszit nyomott hajába.

- Hello! - köszöntem én is.

- Szia Dia! Mizu? Jó újra látni. - üdvözöltük egymást két puszival.

- Minden oké. És veled? - mosolyogtam rá.

- Velem is. Te okos itthon hagytad a kulcsod. - borzolta össze barátnőm haját, aki erre egy mérges tekintettel válaszolt, mert nem szereti, ha kócos lesz a frizurája.

 A délutánt itt töltöttük. Beszélgettünk, sokat nevettünk és játszottunk. Nagyon jól éreztem magam. Este elindultam haza. Otthon kiszálltam a kocsiból, bementem a házba és egy gyors fürdés után
ágybabújtam.