6. rész

Sziasztok!

Itt a 6. rész!

Nagyon szépen kérelek titeket, hogy jelezzétek ha itt jártok, mert nem tudom leszürni, hogy tetszik-e a blog vagy feleslegesen írom :(

Jó olvasást és légyszives írjatok véleményt!

Puszi: Orsi

Éreztem, ahogy közeledik felém. Már csak pár centi volt, köztünk a távolság, amikor, kicsapódott az ajtó és mindkettőnk tekintete oda vándorlot...

 Két ismerős tört be rajta nagy nevetések közepette. Gyorsan felpattantam és odafutottam hozzájuk, hogy legyenek halkabban, mert akkor senki se lesz ilyen boldog, ha sikerül anyát felkölteni. Miután ezt tudomásul vették, Dani elhatározta, hogy haza megy, mert nem lakik olyan messze. Nem szívesen engedtem el egyedül, ilyen állapotban, de nem tehettem mást, mert elkezdett makacskodni, hogy ő el tud menni egyedül is nem lesz semmi baja. Ticit lefektettem a szobámba, én meg visszaültem Mikihez a kanapéra.

- Hol is tartottunk? - kérdezte egy perverz mosoly kíséretébe.
- Nem is tudom.. - forgattam a szemem.
- Segítek ha akarod.
- Igazán megköszönném! - és már éreztem az ajkaimon az övéit. Gyengéden és lágyan csókol. Pólóm alját hajtotta föntebb és a hasamat simogatta.
- Maykee! Ne! - kértem, de még mindig folytatta, amit az előbb elkezdett.
- Kérlek! - és eltoltam magamtól.
- Mi a baj? - kerekedtek ki szemei.
- Sokat ittunk. Ezt csak a pia csinálja. Nem akarok semmi hülyeséget tenni, amit később megbánnánk.
- Nem vagyok részeg. Teljesen józan vagyok.
- A barátságunk fontosabb! Jó éjt!  - pusziltam arcon és elindultam az emeletre a szobámba, ahol már a barátnőm aludt az ágyamba.
- Jó éjt! - hallottam a lépcsőről a köszönést.
 A szobámba érve becsuktam az ajtót és próbáltam elhelyezkedni Tici mellett, ugyanis nem hagyott túl sok helyet. Az előbb történtek miatt, nem nagyon tudtam aludni, mert persze azon gondolkoztam, hogy most mi lesz. Nagy agyalásomból, egy SMS zökkentett ki. Valahogy éreztem, hogy kitől kaptam, de azért megnéztem.
 Hello :) gondolom még ébren vagy, vagyis én nem tudok aludni. Nem szeretnél itt aludni mellettem?
 Érdekes üzenet. Mivel már lent is mondtam neki, hogy nekem a barátságunk nagyon fontos, ezért nem szeretném, emiatt elveszteni.
 Szia! Igen még ébren vagyok. Tici elfoglalja az egész ágyam, így nem nagyon férek el itt. Lent alszok, de csak akkor, hogyha CSAK alszunk és nem történik semmi.
 Pár percet vártam a válaszra...
 Oké csak gyere légyszi, mert ezt így nem bírom :(
 Ezt elolvasva, megfogtam a párnám és a takaróm, amit nagy nehezen kiszabadítottam Tici alól és lassan elindultam a lépcsőn. Már nem volt sok lépcsőfok hátra, amikor megcsúsztam és már számítottam, egy nagy esésre, de nem így lett. Két erős kar tartott a levegőbe. Sikerült visszaállnom a lábaimra és stabilan éreztem a földet. Maykee elvette tőlem a cuccokat és lepakoltunk mindent a földre, hogy ki tudjuk húzni a kanapét, mert kettőnknek elég kényelmetlen a kicsi hely. Visszapakoltuk az ágyneműket és elhelyezkedtünk. Miki feküdt belülre, mert szóltam, hogy lehet, hogy éjszaka felkelek inni.
- Jó éjt! Újra.
- Neked is. - puszilt bele a hajamba.
 Kifelé fordultam, mert ha néztem volna Maykee-t, akkor tuti, hogy nem aludtam volna egy percet se. Egy kart éreztem meg magamon. Először majdnem rászóltam, hogy "mit beszéltünk meg az előbb?", de nagyon jól esett az érintése, ezért nem csináltam semmit, csak hagytam, hogy a keze ott pihenjen, ahova rakta.
 Reggel arra ébredtem, hogy Mikivel, egész közel fekszünk egymáshoz, de még mindig háttal voltam neki. Lassan megfordítottam a fejem, hogy lássam, hogy még alszik-e. Ott szuszogott mellettem és nem volt szivem felkölteni, de muszáj lesz valahogy kiszállnom innen, mert ha Tici, vagy még rosszabb, Anya így talál minket, nem lesz könnyű kimagyarázni, hogy mi történt, vagy éppen nem történt az este. Óvatosan próbáltam lehámozni magamról Maykee karjait és kisebb nagyobb sikerrel sikerült is csak amikor már fogtam volna az ágyneműm, egy kérdést hallottam meg, magam mögül.
- Neked is jó reggelt! Hova mész? - nyitotta ki álmos szemeit.
- Jó reggelt! Bocsi, hogy nem költöttelek fel, de nem volt szívem, olyan aranyosan aludtál. Felmegyek, mert nem lenne szerencsés ha itt találnának a többiek, melletted. - mentem vissza és egy puszit nyomtam arcára vigasztalás képpen és elindultam az emeletre ismét.