11. rész

 *Maykee szemszöge*

  A vidámparkba nagyon jól szórakoztunk Diával, de sajnos a Twisteren rosszul lett ezért arra nem ültünk fel többször, viszont minden más játékot kipróbáltunk. Nap végén kézenfogva sétáltunk vissza a kocsihoz, majd elmentünk hozzájuk, hogy összeszedjen ruhákat és egyéb dolgokat, addig én az anyukájával beszélgettem.
- Hogy tetszik lenni? - kérdeztem illedelmesen.
- Nyugodtan tegezz és köszönöm nagyon jól vagyok, főleg azért mert a lányom, ilyen jó barátot talált, mint te!
- Nagyon köszönöm! - mosolyogtam rá. - Viszont arról tudnod kell, hogy én nagyon szeretem Diát és mindent megtennék érte!
- Örülök, hogy ilyen kedves és figyelmes vagy vele. Ő is szeret téged és neki is nagyon fontos a barátságotok.
- Kész vagyok, mehetünk! - hallottuk meg barátnőm csilingelő hangját a lépcső tetejéről.
Elvettem tőle a táskáját, hogy azért ne ő cipelje, bár ránézésre nem tűnt ilyen nehéznek. Beraktam a kocsiba, elköszöntünk Annától és már indultunk is hozzám. Szóba esett, hogy Dia el szeretne majd költözni, csak még nem tudja hova. Próbálok én is neki segíteni, hogy megtalálja a legjobbat és azért azt se szeretném, hogy messze lakjon tőlem.
 Otthon megbeszéltük, hogy az anyukájának szimpatikus vagyok, majd elment fürdeni és amikor végzett én következtem. Az ágyba megköszönte a mai napot és hirtelen elkezdett közeledni felém, majd magához húzott és megcsókolt. Pár percig tarthatott csókcsatánk, majd Dia megszakította, amikor már kezdtem hozzá közeledni és megbeszéltük, hogy inkább most aludjunk. Pár perc múlva álomba szenderültem.
 Másnap reggel, csodás napsütésre ébredtem, egy olyan lány mellett, akiért bármit megtennék. Hihetetlen, hogy nem ismerem régóta, mégis, mennyire megszerettem.
- Jó reggelt! - nézett rám sötétbarna szemeivel.
- Neked is! - nyomtam puszit arcára.
- Ennyi? - nyitotta nagyra bociszemeit.
- Miért mit szeretnél? - kérdeztem, de közbe tisztába voltam válaszával.
- Ezt! - és abban a pillanatban megéreztem, puha ajkait az enyémhez tapasztva.
- Mennem kell. - szakítottam, félbe.
- Mégis hova?
- Próbám lesz.
- Neee!! Nem szeretném ha elmennél. - ölelt magához, mintha most közöltem volna vele, hogy egy másik kontinensre költözök.
- Muszáj. Meg már úgy is rég voltam. Viszont jöhetnél velem! Botival még úgyse találkoztál.
- Lehet? - nézett fel rám.
- Persze! Viszont akkor gyorsan szedjük össze magunkat, mert el fogunk késni.
- Oké gyors leszek.
 Ez a sietés fél órának tudható be, ami lássuk be nem túl gyors, de tekintettel Dia hosszú hajára, több idő kellett neki, mint nekem. Mondjuk az én frizurám, se ilyen amikor felkelek.
 Miután mindketten elkészültünk, beszálltunk a kocsiba és mivel, még volt tíz percünk próbáig, elmentünk a járgányomért, mert időközbe hívtak a szervízből, hogy kész van. Elmentünk Diáékhoz, ö lerakta a Smartjukat, majd az én autómmal, folytattuk az utat.
 Leparkoltam, kiszálltunk és már szedtük is a lépcsőfokokat, a másodikig. Az ajtót kinyitottam, majd beléptünk, egy szépen berendezett, szobába, ahol már a két bandatársam beszélgetett.
- Sziasztok! - köszöntünk egyszerre Diával.
- Hello!
- Hali! - hangzottam a köszöntések, majd lepacsiztam velük, barátnőmet, pedig két-két puszival üdvözölték.

*Dia szemszöge*

- Hát te? - lepődött meg Dani látványomon.
- Én is örülök, hogy látlak. Egyébként, elkísértem Mikit.
- Már értem. - adott egyszerű választ, majd egy mosoly után a gitárjához indult.
- Örülök, hogy találkoztunk! - jött oda hozzám Boti.
- Én is. - kerekítettem egy vigyort arcomra.
- Akkor kezdjük? - kiáltott fel Maykee.
- Aha! - hangoztak a válaszok a srácok szájából.
- Dia! Ott le tudsz ülni. - mutatott egy fotel felé.
-Köszi! - válaszoltam és már helyet is foglaltam.
 Sok dalt végigpróbáltak, aminek én nagyon örültem, mert egyszerűen imádom a zenéjüket. Mutattak új dalokat is, meg feldolgozásokat is, de amikor bejelentették, hogy most jön a Vastag Csaba - Szerelem Vándora. Én teljesen ki voltam, mert a kedvenc magyar előadom Csabi. Persze csak az MDC után. Rögtön elővettem a telefonom, hogy fel tudjam venni. Így sikerült! Rögtön be is állítottam csengőhangnak. Visszaültem a helyemre és hallgattam őket tovább. Éppen a Szabadulj el c. dalukat játszották. Amikor a refrén következett, kitört belőlem amit eddig rejtegettem.
- Keresd az újat, felejtsd a múltat!... - a szöveg végén kinyitottam a szemem, amit a dal átélése miatt bezártam.
- Istenem! - hallottam meg ezt a szót és társait a fiúk szájából.
- Ennyire rossz? - hajtottam le a fejem.
- Rossz? Hát gyönyörű hangod van!
- Nagyon köszönöm.
 Még beszélgettünk, egy kicsit arról, hogy a srácok szerint ének tanárhoz kéne járnom, meg képezzem a hangom. Nagyon örültem annak, hogy ilyen kedvesek. A próba végén, elindultunk a lépcsősoron, most az ellenkező irányba, mint amikor jöttünk. Lent a kocsiba beültünk és az utunk Maykeehoz vezetett. Mivel nem volt kedvem hazamenni, Mikivel azt beszéltük, hogy még itt maradok nála.
 Mindenki elvégezte esti dolgait, beleértve a fürdéstől a fogmosásig, befeküdtünk az ágyba és kiadó lakásokat nézegettünk. Kettőt is találtunk, ami nagyon megtetszett, úgyhogy, mivel egyikünknek sincs holnapra programja, meg is nézzük őket. Nemsokára Maykee kikapcsolta laptopját, hozzábújtam és nemsokára elnyomott az álom.