1. rész

Sziasztok!

Itt is vagyok az 1. résszel!

Légyszi hagyjatok magatok után nyomot hogy tudjam, hogy érdemes-e folytatnom a blogot!

Köszönöm az eddigi komikat és oldalmegjelenítéseket!

 Megint reggel van. Kinyitottam fáradt szemeim és megnéztem a telefonomon, hogy mennyi az idő. 10:23-at mutat, aminek nagyon örültem, mert semmi kedvem nem lett volna délig aludni. Szép lassan felkeltem az ágyamból, majd elindultam az ablakomhoz, hogy széthúzzam a sötétítőm. Olyan nagy fényáradat tört be a szobámba, hogy a szemem elé kaptam a kezem, hogy ne vakuljak meg. Megágyaztam, majd átgondoltam a napom, hogy mit fogok csinálni. Mivel semmi extrát nem tervezek mára, ezért egy fekete leggings és egy angliás póló mellett döntöttem egy csipkés fehérnemű szettel. Lemegyek reggelizni a konyhába, ahol összefutok anyával, aki épp mosogat.
 

- Jó reggelt Anyu! - mondtam majd egy puszit nyomtam arcára.

- Neked is Kicsim! Hogy aludtál?

- Egész jól. Nincs kedved elmenni ma valahova? Unatkozok.

- Hát én terveztem hogy elmegyek vásárolni!

- Én is megyek veled. Indulhatunk is! - mondtam és már mentem is a táskámért amibe a szokásos cuccaim pakoltam bele, mint pénztárca, kulcs, telefon és hasonlók.

 Beleültünk a kocsinkba és már indultunk is. Amikor odaértünk a Váci utcához leparkoltunk, majd elindultunk nézelődni. Azt tudni kell rólam, hogy nagyon nehéz velem vásárolni, mert mindig amit kinézek abból soha sincs a méretembe. Sajnos ezt már megszoktam, ezért mindig körülbelül 3 vagy 5 fajta ruhát fogok meg, hogy legalább egy passzoljon. Amikor kiléptem a próbafülkéből nem láttam anyát. "Biztos valahol nézelődik!" gondoltam magamba. Kijöttem a fülkémből és a nagy tükörbe is megnéztem, hogy jól áll-e a ruha, amit felvettem. Végülis nagyon megtetszett amit láttam ezért megvettük a ruhát és távoztunk.

 Már dél volt amikor megéheztünk és beültünk a KFC-be. Teljesen tele volt, nem volt szabad asztal ezért muszáj volt, hogy leüljünk valaki mellé. Meg is találtunk egy helyet ahol kényelmesen elfértünk az ott ülő mellett. Egy szimpatikus srácnál foglaltunk helyet.

- Szia! Szabad ez a hely? - kérdeztem mosolyogva.

- Persze! - mondta, majd helyet foglaltunk anyukámmal.

 Nagyon ismerős volt valahonnan csak nem tudtam pontosan honnan. Így hát gondoltam megkérdezem.

- Nem találkozhattunk mi már valahol?

- Nem hiszem, de páran megismernek, mert az X-Faktorba versenyeztem két csapattársammal, úgy mint az MDC.

- Jaj tényleg már emlékszem!! A két gitáros meg az énekes srác.

- Igen. Én lennék az énekes. Bátori Miklós vagyok de hívj csak nyugodtan Maykee-nak. - mondta mire kezet nyújtott.

- Horváth Diána, de a Diát jobban szeretem. - mosolyogtam majd megráztam a kezét.

- Ő pedig itt az anyukám, Kelemen Anna.

- Örülök! - mosolygott anyu és ők is kezet fogtak.

 Az ebéd nagyon jó hangulatban telt. Amikor befejeztük anya volt olyan kedves, hogy elvitte a tálcáinkat, mert biztos észrevette, hogy jól kijövünk Maykee-val. Leírtam a fiúnak a telefonszámom egy szalvétára, majd odanyújtottam neki. Rámmosolygott és mi már indultunk is. Egész úton azon gondolkoztam, hogy milyen szimpatikus és mennyire más mint a többiek. Nagy gondolkozásomból az zökkentett ki azzal, hogy leállt a motor, vagyis hazaérkeztünk.

Felmentem a szobámba, leraktam a táskám majd elindultam a fürdőbe, ahol letusoltam, felvettem a pizsim, megfésülködtem és elindultam aludni. Egy ideig csak forgolódtam az ágyamba és azon gondolkoztam, hogy mi történt ma velem. Mivel még fél óra múlva se tudtam aludni, felmentem Facebookra, ahol egy jelölés és egy üzenet fogadott.....